Merre van a duálpárom?

Állítólag mindenkinek él valahol a világon a duálpárja. Nehéz elképzelni, de nekem mégis meglódul a fantáziám. Talán a közelemben van most is? Vagy egy busman öregemberként tengeti életét? Ki tudja? Emberi ésszel fel sem fogható, és ezért emberi ésszel ki sem kalkulálható, merre keressük. Azt is mondják, hogy ezek a duálpárok még az idők kezdetén váltak szét, és életeken át más-más élethelyzetben, státuszban, nemben születnek meg, attól függően, éppen milyen feladatot kell elvégezniük, miben kell fejlődniük. Ezért aztán nem biztos, hogy egy adott életben épp a duálpárom a férjem (vagy a feleségem, ha épp férfiként születtem meg).

Kicsit bonyolultan hangzik, de én már kezdem érteni. Az emberek általában választanak egy párt maguknak. Béla Gizinek udvarolt. Gizi végül beadta a derekát, és összeházasodott Bélával. Ahogy múltak az évek, születtek sorban a gyerekek. Az életük vagy szépen alakult, vagy rájöttek, hogy útjuk mégsem közös, és elváltak (ez a verzió ismerős). Mindkét kimenetel tanító szándékú. Egyik esetben Gizi és Béla megtanulta elfogadni egymást, megtanult összecsiszolódni, egymást fejlesztették olyan tulajdonságokban, amelyekkel korábban hadilábon álltak. Másik esetben pedig talán azt tanulták, hogy nem minden arany, ami fénylik, de legalábbis Gizi rájött, hogy tündérmesék nincsenek, és nem szabad beleképzelni a másikba azt, ami nincs is benne. Ami fontos, mindkét eset őértük van, mert ez mind-mind arra készíti fel Gizit és Bélát, hogy majd ha eljön az ideje, saját duálpárjukkal úgy találkozzanak újra, mintha sikeresen letették volna az érettségit.

Azt hiszem, az én érettségimnek még ki sem tűzték az időpontját. Bár ezt én nem tudhatom. Hátha, csak ez volt az utolsó keserű pirula, innentől egyenes út a duálpáromig. Minden csak találgatás, mert ezek ezoterikus dolgok. Előlem rejtve vannak, hisz nem vagyok beavatva. Még az is előfordulhat, hogy a saját lányom az eredeti duálpárom, és akkor ebben az életben már tutira nem érek révbe. Variációk egy témára. És ennek csak a képzelet szab határokat. Szerencsétlenségemre nekem nagyon élénk a fantáziám. Mire végigveszem, hogy a busman öregembertől kezdve a lányomon keresztül még ki mindenkiben lehet meg a másik felem… Apróhirdetést meg mégsem adhatok fel. De azért jó tudni, hogy létezik fény az alagút végén.