Ennyire rövid és letisztult még sosem voltam, mint a mai bejegyzésemben. De nem is baj, ha néha visszafogom grafomán énemet.
Nagyot nevettem, amikor egy ismerősöm átküldött egy képsorozatot. Egyszerűen nem hiszem el, milyen pihent agyú emberek élnek közöttünk. Nélkülük, no meg persze az imádni való kutyusok nélkül unalmas lenne a világ. Elbeszélgetnék én Julia Christe, német fotóművésszel. Lehet, hogy jó barátnék lennénk?
De lássuk a medvét…akarom mondani, a cukorfalat repülő kutyákat! Tádádádááám!
