Etelka mondja

Ki élt át már apró megvilágosodásokat? Azoknak ajánlom rövid eszmefuttatásomat. Mert talán csak ők értik meg azt, amiről beszélni szeretnék! Amióta spirituális eszemet tudom (vagyis elgondolkodom a világ és önmagam rejtelmein, és más dimenzióba próbálom helyezni azokat), foglalkoztat a kérdés: vajon a saját valóságunkat tényleg tudjuk irányítani és teremteni, vagy csak néha tudatalattinkkal, ösztöneinkkel, harmadik… Tovább »

Van az úgy néha, kiesünk a megszokott kerékvágásból. Elhanyagoljuk addig fontosnak hitt dolgainkat egy egész váratlan esemény miatt. Velem is ez történt, amikor unokám megszületett. Hosszúra nyúlt a nyári szünet, és hozzá sem nyúltam a blogomhoz. Pedig tavaly szeptemberben mennyire büszkén és lelkesen veselkedtem neki a feladatnak. Azt gondoltam, most már életem végéig kitart ez… Tovább »

Szerintem minden ember legalább egyszer az életében elképzeli magát idősen. Majd a halál gondolatától szorongva azt kívánja, bárcsak kilencven évesen szép nyugalomban elaludna, és másnap nem kelne fel. Ez lenne a békés átkelés. Csak semmi szenvedés! Azután egyik nap azon kapja magát, hogy olyan részletekről megfeledkezett, mint az életminőség, szellemi frissesség, egészség, társ, család, barátok…. Tovább »

Egy nőnek néha szüksége van az álmodozásra. Amikor kiszakadhat a hétköznapok mókuskerekéből, és azt képzelheti, minden rendben van az életében. Pont olyan slank, amilyen lenni szeretne, a gardrób is tele olyan ruhákkal, amikből csak azért nem képes választani, mert legszívesebben egyszerre mindet felvenné, a frizurája és a sminkje mindig csodálatos, a férfiak csak az ő… Tovább »

Rengetegen várnak a nagy megvilágosodásra. Legalábbis én így tapasztaltam. Ezért a jövőbe helyeznek bizonyos dolgokat, amiket akár ma is megtehetnének. Nem működik valami az életükben? Biztosan máshol van a hiba. Gyerekkorukban nem volt lehetőségük tovább tanulni. A szülők nem tudták őket támogatni. Az iskolában mindig őket pécézték ki a tanárok és a diákok. A munkatársak… Tovább »

Hogy hol szoptathatnak az anyukák? Ez egy olyan kérdés, amiről maguk a nők sem vélekednek egységesen. A téma aktualitását a jól ismert hír adta. De nekem, mint hamarosan gyakorló nagymamának, személyes érintettségem is van. Amikor én voltam fiatal anyuka, fel sem merülhetett ez a dilemma. Egyértelmű volt, hogy szemérmesen félrevonulunk. És ez annyit jelentett, otthon… Tovább »

Felfoghatjuk-e az életet egy játéknak? Mintha még mindig gyerekek lennénk. Csak persze már nem babákkal, kisautóval, társassal játszunk, hanem egymással. Otthon, munkahelyen, utcán, hétköznap, hétvégén, ünnepnap. Talán így kellene megélni minden pillanatot, mert a kudarcokat is jobban viselnénk. A játéknál ugyanis van még egy kör, és ezt tudjuk. Legfeljebb újat játszunk, ha végre nyerni szeretnénk…. Tovább »

Másnak is ismerős az a helyzet, amikor a rengeteg belefektetett energia csak nem akar megtérülni? Sőt, valamiért a visszajelzések is inkább lefelé rugdossák az ember életkedvét? Ezekben a helyzetekben legszívesebben hangosan ordítanánk: EZ NEM IGAZ! Mégsem tesszük, mert folyton van körülöttünk valaki. Marad tehát a sopánkodás magunkban. De hogy a felgyülemlett feszültség ne vigyen a… Tovább »

Csak ültem a székemen, és tátott szájjal figyeltem. Mintha nekem szólt volna a darab. Básti Juli fantasztikusat alakított. Eljátszotta azt az ötvenes nőt, aki én is lehetnék. Pörögtek a dialógusok, és közben egyre azon járt az agyam, néhány mondatot akár én is mondhattam volna. Tény, hogy más az élethelyzetem, mint annak a proli hősnőnek, akit… Tovább »

Nem bírom ki, hogy ne reflektáljak az egészségügy legutóbbi gyászos jelenetére. Az egyik kórháznál parkolódíjat fizettettek a mentőkkel. Kell ennél iszonyatosabb rémálom? Hova jutottunk? Amikor azt gondolom, nem süllyedhetünk lejjebb, mindig van még lejjebb. És én balga, még azt mondtam a lányomnak, mennyire szeretném, ha itthon szülne. Hát persze, szó sem lehet róla, hogy kockáztassam… Tovább »