Etelka mondja

Te jó ég, már egy hete rá sem néztem a blogomra! Nevezzük inkább alkotói válságnak, mint sem lustaságnak. Az sokkal előkelőbben hangzik, és talán marketingfogásnak sem rossz (bár a fogalmakkal jobb vigyázni, mert a végén leleplezem magam, és kiderül, azt se tudom, mi az a marketing). Legalább addig is, amíg ugaron hagytam a dolgokat, és… Tovább »

Hozzám képest egy hidrogénbomba-gyár smafu. Mindjárt felrobbanok, és olyan atomvillanást hagyok magam után, hogy az élet újra kialakulásának esélye ebben a galaxisban a nullához fog közelíteni… Igen, iszonyatosan mérges és dühös vagyok. Megint csak toporzékolva ordítanám: micsoda emberek vannak???!!!  (és az összes írásjel kevés, hogy kifejezzem szétfeszítő érzéseimet). Hát micsoda embereket hord a föld a… Tovább »

Lehet, hogy az ember váratlanul válik szuperhőssé? Egyszer csak úgy hozza az élet, hogy olyanra kell elszánnia magát, amit korábban álmaiban sem gondolt volna? Nálam legalábbis ez a helyzet. Hirtelen történt velem, és cselekednem kellett… Először furcsán éreztem magam. Mintha egy apró dolog maga lenne a vihar előszele. Akár el is hessegethettem volna magamtól a… Tovább »

Ma eltört a mécses… és lírai, nosztalgikus hangulatba fulladt a napom. Elég egy hang, egy illat, egy mozdulat, elég, hogy pont ugyanúgy süssön a nap vagy fújjon a szél, és a mélyre temetett, elveszettnek hitt emlékek újra harsány színekkel pompáznak gondolataimban és szívemben. Pedig semmi különös nem történt, csak kezembe akadtak régi fényképek. És mielőtt… Tovább »

A minap jártamban-keltemben elbámészkodtam. Nálam ez azt jelenti, felfedezem az épületeket, mustrálom a kirakatokat, végigmérem az embereket. Valamilyen konzekvenciát mindig sikerül leszűrnöm ilyenkor. Persze, nem mindig hagy nyomot bennem, de néha igen…most is. Ezt pedig egyetlen kérdéssel tudom összegezni: ruha teszi-e az embert? Mielőtt bárki arra gondolna, na, most valamilyen amatőr divattanácsadás következik… ez a… Tovább »

Az ember hiú. Muszáj beismernem, én is. Hiába öregszem (azaz miket beszélek, én mindig fiatal maradok, csak az öregszik, aki úgy dönt), a tükröt azért én is néha összetörném, mert hazudik. Én jobban tudom! Hosszú perceket is képes vagyok eltölteni a tükörképem társaságában, és megvitatni, miért adott a sors vagy a szüleim ilyen külsőt, miért… Tovább »

Tegye fel a kezét, aki úgy gondolja, az újabb bejegyzésem címe a magyar népmesék sorozatban is megállná a helyét! Már hallom is szegény Szabó Gyulát… És tényleg, előbb-utóbb én is arra a sorsra jutok, hogy babos kendőbe kötött fejjel mesélem az unokámnak 21. századi történeteimet királylányokról és királyfiakról. Nem mintha hamarosan nagymama lennék (de ha… Tovább »

Jaj, huhh, ezt azonnal el kell mesélnem. Olyan előadást láttam, hogy Pedro egy időre kilőve a fantáziámból. Azt rögtön hozzá kell tennem, mielőtt elszabadulnak a feltételezések, tisztes keretek között tartom lelkesedésemet az újonnan felfedezett fiatalok iránt. Mert hogy fiatalemberekről van szó.  Belegondolni is rossz, de ha hihetetlen fiatalon szültem volna, a lányom szintén, akkor akár az… Tovább »

Emlékszem még azokra az időkre, amikor ha mozogni szerettem volna, választhattam a porszívózás, a szőnyegsúrolás vagy a 10 kilós szatyor cipelése között. Eszembe nem jutott, hogy kocogjak a lakótelepen, vagy aerobik rucit kapjak magamra, és tárogassam a lábam, mint Jane Fonda. Mondjuk, a férjem nem is lett volna oda az ötlettől. A piactól hazáig épp… Tovább »

Sokat ígértem, elmondom, a lányom hogyan is fogadta a hírt, blogot írok. Rendszeresen beleesem a halogatás hibájába, amivel néha épp azt érem el, hogy vagy elszalasztom a lehetőséget, vagy a semmiből végül akkora valami lesz, hogy azzal egyenesen arányosan megy el a maradék motivációm is… Most ennek megálljt parancsoltam. És tádáám, itt vagyok, hogy könnyítsek… Tovább »