Etelka mondja

Először megint komolyabb témát akartam felvetni, aztán hirtelen úgy éreztem, a délelőtti kávé után egy könnyebb bejegyzés a hangulatot is javítja. Etelka olyan rég osztotta meg konyhai élményeit, hogy egy gyors jelentést mindenképp megér. Érdekes, talán meg kellene kérdeznem egy pszichológust, mi lehet a mögött, hogy ha írni szeretnék a gasztronómiai minikalandozásaimról, rendszerint a desszertnél… Tovább »

Anyukám engem úgy nevelt, hogy ha segítséget kérnek tőlem, illik segíteni. Sőt, már a nagymamámtól is azt láttam, ha kezdem leporolni az emlékeimet, hogy bármikor jöttek hozzá kérdéssel, kéréssel, mindig valamilyen úton-módon adott valamit. Vagy egy választ, vagy egy tanácsot, vagy csak pár tojást. Ebbe nőttem bele. Így nehéz is eldöntenem, neveltetés vagy genetika határozta-e… Tovább »

Elméláztam az élelmiszerbolt pénztáránál. Pakolgattam a kosárból a napi dolgokat, és közben azon kezdtem gondolkodni, vajon a szalagra került árukból mennyire ítélhető meg, ki hogyan él. Én azt gyanítom, van összefüggés. Valaki csak beugrik egy kenyérért, vagy csak elküldik tejfölért a töltött káposztához. Mások sörözni szeretnének. Olyan is akad, aki az aktuális akciós termékeket keresi…. Tovább »

Megesik néha, hogy egy olyan dologra emlékeztetnek, amit vagy legszívesebben elfelejtenék, vagy mivel nem foglalkozom vele, hajlamos vagyok elfelejteni. A korom pont ilyen. Még mindig annak a tapasztalatlan bakfisnak érzem magam, aki kiszabadult a középiskolából. Erre tessék, beüt egy telefonhívás, és kiderül, hogy iszonyatosan megöregedtem. Hogy ki keres? Hogy a volt sulimból? Hogy osztálytalálkozó? Osztálytalálkozó…. Tovább »

Egyszerűnek tűnt. Csak fel kell hívnom az ügyfélszolgálatot, és majd ők segítenek. Merthogy a levélből semmit nem értettem. Hogy micsoda? Mit kell hol kicserélni? Egyetlen világos üzenet az volt, hogy december 31-ig. Így tehát tárcsáztam a levélben megadott ügyfélszolgálati számot (milyen vicces szó ma már a tárcsázás, amikor benyomom a gombokat a telefonon). Kellemes búgó… Tovább »

Talán mondtam már, nem szeretek a politikával foglalkozni. Csak feldühít. És tudom, hogy ez nem is az a fórum, ahol kiadhatom közéleti dühöngéseimet. Mégis, ma már nehéz olyan témát találni, amit ne hatna át, ha csak leheletfinoman is, a politika. Épp azon járt az agyam, mikor is költözött a lányom Londonba, amikor ráeszméltem, hogy áttételesen… Tovább »

Ennyire rövid és letisztult még sosem voltam, mint a mai bejegyzésemben. De nem is baj, ha néha visszafogom grafomán énemet. Nagyot nevettem, amikor egy ismerősöm átküldött egy képsorozatot. Egyszerűen nem hiszem el, milyen pihent agyú emberek élnek közöttünk. Nélkülük, no meg persze az imádni való kutyusok nélkül unalmas lenne a világ. Elbeszélgetnék én Julia Christe,… Tovább »

Ma reggel egy néni állt előttem a metró ajtajában. Fiatalos beidegződésem azt súgta, nem lesz egyszerű elsietnem mellette, hiába vagyok késésben. Lassan fog leszállni, és előttem fog totyogni a mozgólépcsőig. Ezek a beidegződések… Néha tudatosan le kell őket építeni, mert csak galibát okoznak. Ugyanennyi erővel gondolhatnék arra is, milyen szépen és egyszerűen érek be a… Tovább »

Szülőnek lenni nem fenékig tejfel. Azt hiszem, ebben mindenki egyetért. Vannak, akik természetüknél fogva családcentrikusak, és bármit csináljon is a gyerek , sosem veszítik el önuralmukat. Legalábbis annyira nem, hogy a gyerek attól sérüljön. Sőt, olyanok is akadnak, akiknek egy gyerek meg sem kottyan, és ezért meg sem állnak minimum háromig. Mármint gyerekig. Egyszóval mindenki… Tovább »

Már az udvarlás sem a régi. Erre jutottam szombat este. Nem, dehogy! Nem nekem volt randevúm (ezt a lányomnak is üzenem). Egy fiú meg egy lány mélylélektani beszélgetését voltam kénytelen kihallgatni a megállóban. Olyan kellemetlen tud lenni, ha két ember mellénk áll, és nemcsak kiteregeti a magánéletét, de még iszonyatosan irritáló is a párbeszédük. Na… Tovább »