Etelka mondja

Az életem öles léptekkel változik! Nem tudom, mikor kezdődött, de azt tudom, lassan minden nap egy megrázkódtatás. Már bele sem merek nézni a kártyámba. Egyik héten megtudtam, nagymama leszek, másik héten bestresszeltem a magányon, most pedig áldozat lettem. Mind közül persze az utóbbi vágott leginkább földhöz. Mintha csak odaföntről pakolásznák rám a súlyt. Jól van,… Tovább »

Csak egy csomag papírért szaladtam be az üzletbe. Rutinfeladat rutinkörülményekkel. Legalábbis azt hittem. Néha az ilyen tucatpillanatok meglepetéseket tartogatnak. Most is ez történt. Na nem a bolt és nem az eladó miatt kezdtem magam úgy érezni, mintha álmodnék vagy kandikamera figyelné az arcomat, hanem egy vásárló  váltotta ki bennem a szűrrealitás émelygő érzését. Egyébként is… Tovább »

Egyik nap megkérdezték tőlem, Etelka, dujuszpík inglis? Zavaromban hirtelen nem is tudtam megszólalni, majd annyit sikerült kinyögnöm, abit, abit. Én nem is tudom, mostanában hány oldalról érkeznek a hullámok, hogy hátha végre kipottyanok megszokott kis csónakomból. Trauma trauma hátán. Egyszóval elborzadtam attól, hogy mennyire alulművelt vagyok nyelvek terén. Természetesen mentegetőzhetek azzal, hogy én már elég… Tovább »

Jártamban-keltemben egyre gyakrabban állítanak meg idegenek az utcán. Életkoruk és nemük változó, az indok viszont állandó. Segítséget kérnek. Anyagit. Értem én, hogy mivel nyílt és érdeklődő a tekintetem, hamar kontaktust tudnak velem teremteni, ezért mernek közeledni felém. Arra azonban már egyre kevésbé tudok válaszolni, mi lenne részemről a helyes hozzáállás. Már többször is leírtam, mennyire… Tovább »

Mióta nagymama lettem, úgy érzem, dimenziót váltottam. Tudom, hogy nem szabad elkiabálnom, mert még néhány hónap a várakozásról szól, de én már gyakorlatilag úgy ülök le blogot írni, mintha leendő unokám akár mellettem is gőgicsélhetne a bölcsőben. Korábban fogalmam sem volt arról, hogy nálam ez gombnyomásra működik. Rutinszerűen éltem az életem. Néha feldobtam önsajnálattal, magamba… Tovább »

Kerek egy hónapja vettem elő utoljára virtuális naplómat. Van az úgy néha, hogy félretesszük dolgainkat pihenni. Mintha ugaron hagynánk. Ennek mindig van valamilyen oka. Vagy annyira rejtett, hogy magunk sem értjük, mi ütött belénk, vagy nagyon is jól tudjuk, miért hal lassan hamvába lelkesedésünk. Azt hiszem, én a két eset furcsa elegyét produkálom. Annyi minden… Tovább »

Véééégreeee! Mint egy japán szupervonat, olyan gyorsan robogott végig napjaimon a karácsony. Jöttem-mentem és jöttek-mentek körülöttem. A kilók meg hirtelen felszaladtak rám. Ezért ma este már tényleg csak magammal foglalkozom, elcsendesedem, és koplalok egy jó kiadósat. Na, de mielőtt elkalandoznék az egészséges életmód, diéta, aszkézis vagy hasonló témakör felé, rátérek mondandóm lényegére. A családi ünnepek… Tovább »

Hiába, a karácsony előtti kapkodás… Amiatt nem marad időm saját magamra. Holott ez eredetileg az elcsendesedés, befelé fordulás, szemlélődés, békére és szeretetre hangolódás időszaka. És én bőszen hangolódnék is, ha a társadalmi konvenciók nem követelnék meg tőlem is, hogy ajándékok után kajtassak, bevásároljak, előkészüljek, díszítsek és csomagoljak, majd 24-én süssek-főzzek, mert a család (ami még… Tovább »

Szeretem a színházat. Egy blogban bevallhatom, titokban voltak színésznői ambícióim is. Persze, ezek annyira titkosak voltak, hogy magam elől is alaposan elrejtettem. Ma meg már késő beadni a jelentkezésemet a Színművészetire. De nem is baj, ezt a traumát is feldolgoztam néhány éve.  Így ezen a területen is maradt a kompenzálás. Helyette lelkes színházba járó lettem,… Tovább »

A mai bejegyzésem egészen rendhagyó lesz. Ahogy olvasgattam más blogokat, azt kezdtem érezni, a blogírók néha már az olvasottságért versenyeznek. Mindig akad új és érdekes téma. Valami olyan, amivel felkeltik az érdeklődést, a figyelmet. Gondolom, más is izgatottan nézi saját statisztikáját, még ha nem is vallja be. Ez az emberi hiúság. Én bevallom, már vagyok… Tovább »