Etelka mondja

Mindennapi kávénkat…

Talán érthetetlen és visszatetsző magatartás egy meglett asszonytól, ha úgy visítozik, mint egy tinilány, de én most akkor is ugrálok örömömben! Hurrá, hurrá, hurrá, csodálatos hírrel indult a hét. Én már csak az ilyeneket vagyok hajlandó befogadni, mert a kedélyállapotom mindennél többet ér… Na de miről is van szó? Miért vesztettem el a fejem egy… Tovább »

Éljenek a gumicsizmák

Imádok utazni. Tény, hogy túl sok helyre még nem jutottam el, de ezt a hiányosságomat a képzeletemmel pótolom. (Egyébként sok más esetben is csak a képzeletem tud kisegíteni. Azért ne tessenek rosszra gondolni.) Régi vágyam például elmenni Balira. Gyönyörű lehet ez a trópusi sziget: hihetetlen tájak, erdők és teraszos rizsföldek, buddhizmus és teljesen más kultúra…. Tovább »

Esős szerdán citromosat álmodom

Lássuk be, nem lehet minden nap megváltani a világot. Bármennyire is szeretnénk… Ezért úgy döntöttem, miután ma amúgy is szutykos-esős idő van, ami sok mindenre nem ösztönöz, maradok a tegnapi témánál. Etelka megint kicsoszog a konyhába. (Itt és most sebtében megnyugtatnám azt a titkos olvasóm, aki számon tartja, tegnap mit ígértem, hamarosan napirendre tűzöm egyrészt… Tovább »

Etelka konyhája

Éjszaka 3 óra körül megébredtem. Meleg, fülledt volt a levegő. A kerekek azonnal kattogni kezdtek az agyamban. Ez már csak így szokott lenni. A hülyébbnél hülyébb gondolatok ilyenkor egymásnak adják a kilincset, és addig molesztálnak, amíg ki nem ugrok az ágyból, és ki nem megyek a konyhába meginni egy pohár vizet. Persze, ahogy a konyhába… Tovább »

A meg nem valósított dolgok napja

Biztosan nem én vagyok az egyedüli, akinek néha nem jönnek össze a dolgai. A mai nap erre tipikus példa. Ilyenkor általában egyetlen menedékem, az egyetlen stabil és kikezdhetetlen viszonyítási pont, ahova visszatérhetek és ahonnan újra elindulhatok, a kávé.  Ha ahhoz hozzájutok, és mellé még néhány perc csöndet is kapok ajándékba, megkönnyebbülök,  mert látni kezdem, nem… Tovább »

Minden kezdet nehéz, a hétfő is

Több napja nem jutottam hozzá, hogy újdonsült hobbim szentélyén áldozzak. Lehet, hogy ez így képzavar, de ha már arról szól a blogom, ami eszembe jut, nem korrektúrázom önmagamat. Szóval, ahogy azt már a címben is mondtam, minden kezdet nehéz, a hétfő is. Nem azért, mert a hét első munkanapja, és olyankor nehéz visszarázódni a hétvégéből… Tovább »

A kávé, az kell…

Izgatottan nyitottam ki blogomat ma reggel. A lányomnak még nem mondtam, mibe fogtam, de már nagyon szeretnék eldicsekedni vele. A tervem az volt, megvárom, amíg megszületik az első hozzászólás. Az lenne a bizonyíték, a blogírás más, mint a napló, mert tényleg akad, aki el is olvassa. Hát, eddig a kommentek mellett egy nagy darab nulla… Tovább »

Micsoda emberek?!

Néha fel tudnék robbanni az idegtől. Micsoda emberek vannak?! Hát persze, amikor még a férjem a férjem volt, gyakrabban üvöltöttem ezt a kérdést, de akkor az ő arcába. Manapság magamban, félhangosan. Hiába próbálok higgadt maradni, azért a megvilágosodás még a galaxis túlvégén van. Micsoda emberek vannak? Csodálatos kérdés, mert annyiféleképpen tehetem fel… Most a rosszindulat… Tovább »

Első nap az iskolában

Mindenkinek jó napot kívánok! Etelka vagyok. Ez az első napom a blogírás iskolájában. Azért vagyok itt, mert a lányom szerint haladnom kell a korral. Na, én most bebizonyítom, én is vagyok olyan modern, mint a mai húsz évesek. Régen naplót vezettem. Abba olyan dolgok kerültek, amik megestek velem, vagy foglalkoztattak. Persze, azt csakis önmagamnak írtam…. Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!