Csak \u00fcltem a sz\u00e9kemen, \u00e9s t\u00e1tott sz\u00e1jjal figyeltem. Mintha nekem sz\u00f3lt volna a darab. B\u00e1sti Juli fantasztikusat alak\u00edtott. Elj\u00e1tszotta azt az \u00f6tvenes n\u0151t, aki \u00e9n is lehetn\u00e9k. P\u00f6r\u00f6gtek a dial\u00f3gusok, \u00e9s k\u00f6zben egyre azon j\u00e1rt az agyam, n\u00e9h\u00e1ny mondatot ak\u00e1r \u00e9n is mondhattam volna.<\/p>\r\n
T\u00e9ny, hogy m\u00e1s az \u00e9lethelyzetem, mint annak a proli h\u0151sn\u0151nek, akit a sz\u00ednpadon l\u00e1ttam. Aki akkor is azt harsogta fel\u00e9m, Etelka, nem ismer\u0151s neked ez az \u00e9rz\u00e9s valahonnan, amikor \u00e9pp cs\u00f6ndben volt. De a p\u00e1rhuzamok m\u00e9gis megd\u00f6bbent\u0151ek voltak. A meg\u00e9lhet\u00e9s\u00e9rt k\u00fcszk\u00f6d\u0151 n\u0151, akinek van egy l\u00e1nya, \u00e9s aki\u00e9rt fel\u00e1ldozta eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9t. Val\u00f3j\u00e1ban \u00e9n szerencs\u00e9s vagyok. Az \u00e9n l\u00e1nyom eg\u00e9szs\u00e9ges, talpraesett, \u00f6n\u00e1ll\u00f3. Hamar az lett. A darabban Margie egy fogyat\u00e9kos l\u00e1nyt nevel. Az \u0151 helyzete ez\u00e9rt aligha v\u00e1ltozhat. Kiv\u00e9ve, ha megtal\u00e1ln\u00e1 azt a p\u00e1rt, aki mindenben t\u00e1mogatja, \u00e9s aki levenn\u00e9 a teher egy r\u00e9sz\u00e9t v\u00e1ll\u00e1r\u00f3l. De ez a tragikom\u00e9dia, ez az \u00e9letszag\u00fa t\u00f6rt\u00e9net nem err\u0151l sz\u00f3l. Margie a v\u00e9g\u00e9n is egyed\u00fcl marad. Tal\u00e1n n\u00e9ha megcsillan a rem\u00e9ny, az apa meg\u00e9rti, hogy van egy l\u00e1nya, \u00e9s seg\u00edteni fog. M\u00e9gsem v\u00e1ltozik semmi. Mert a n\u0151 erk\u00f6lcsi tart\u00e1sa nem engedi, hogy felbor\u00edtsa az apa \u00e9let\u00e9t. Az apa pedig sosem fogja megtudni, val\u00f3ban az \u0151 l\u00e1nya, akir\u0151l Margie mes\u00e9l neki.<\/p>\r\n
\u00c9s hol itt a p\u00e1rhuzam? A d\u00f6nt\u00e9seket a k\u00e9nyszerhelyzetekt\u0151l val\u00f3ban egy hajsz\u00e1l v\u00e1lasztja el? Olykor val\u00f3ban nem tehet\u00fcnk m\u00e1st, nem d\u00f6nthet\u00fcnk saj\u00e1t \u00e9let\u00fcnkr\u0151l? \u00c9n is sokszor \u00e1ll\u00edtottam, nem volt v\u00e1laszt\u00e1som. De ez igaz? Vagy csak magamat mentegettem ezzel? A m\u00falton m\u00e1r nem lehet v\u00e1ltoztatni, de a jelenen m\u00e9g igen. Sz\u00e1momra a legfontosabb \u00fczenet az volt, n\u00e9ha magunkra kell tekintettel lenn\u00fcnk, \u00e9s nem mindig m\u00e1sra. Persze, \u00e9n k\u00f6nnyen besz\u00e9lek, nekem azt a d\u00f6nt\u00e9st kellett meghoznom, nem folytatom a f\u00e9rjemmel. De Margie sosem volt f\u00e9rjn\u00e9l. \u00c9rett feln\u0151ttek tal\u00e1lkoztak \u00fajra, \u00e9s iskolai szerelm\u00e9nek \u00faj \u00e9lete volt, feles\u00e9ggel, gyerekkel. Ha nekem kellett volna ezt a csal\u00e1dot sz\u00e9tszednem az\u00e9rt, hogy az \u00e9n csal\u00e1dom, vagyis a l\u00e1nyom \u00e9s \u00e9n jobb helyzetbe ker\u00fclj\u00fcnk, tal\u00e1n \u00e9n is elbizonytalanodom. Lehet, hogy d\u00f6nt\u00e9st mindig hozhatunk? K\u00e9nyszerhelyzet pedig akkor alakul ki, ha figyelembe vessz\u00fck a mellett\u00fcnk \u00e9l\u0151ket, a k\u00f6rnyezet\u00fcnket? Azt hiszem, most olyan \u00e9letem van, amire nagyon kell vigy\u00e1znom, \u00e9s folyamatosan \u00fagy kell gondoznom, hogy soha t\u00f6bb\u00e9 ne ker\u00fcljek hasonl\u00f3 csapd\u00e1ba, mint Margie.<\/p>","type":"rich"}