Mi\u00f3ta nagymama lettem, \u00fagy \u00e9rzem, dimenzi\u00f3t v\u00e1ltottam. Tudom, hogy nem szabad elkiab\u00e1lnom, mert m\u00e9g n\u00e9h\u00e1ny h\u00f3nap a v\u00e1rakoz\u00e1sr\u00f3l sz\u00f3l, de \u00e9n m\u00e1r gyakorlatilag \u00fagy \u00fcl\u00f6k le blogot \u00edrni, mintha leend\u0151 unok\u00e1m ak\u00e1r mellettem is g\u0151gics\u00e9lhetne a b\u00f6lcs\u0151ben. Kor\u00e1bban fogalmam sem volt arr\u00f3l, hogy n\u00e1lam ez gombnyom\u00e1sra m\u0171k\u00f6dik. Rutinszer\u0171en \u00e9ltem az \u00e9letem. N\u00e9ha feldobtam \u00f6nsajn\u00e1lattal, magamba fordul\u00e1ssal, vid\u00e1ms\u00e1ggal, boh\u00f3s\u00e1ggal, \u00faj hobbikkal (mint ez is), de fogalmam sem volt r\u00f3la, hogy a v\u00e1ltoz\u00e1s teljesen m\u00e1s ir\u00e1nyb\u00f3l \u00e9rkezik. \u00c9s l\u00e1m, itt van. \u00dagy lettem m\u00e1s, hogy k\u00f6zben nem tettem semmit. Azaz tettem, de az nagyj\u00e1b\u00f3l harminc \u00e9ve t\u00f6rt\u00e9nt. \u00c9rdekes \u00e9s izgalmas folyamat.<\/p>\r\n
Sz\u00f3val, az a gomb le lett nyomva, \u00e9s \u00e9n hirtelen azon kaptam magam, megint a gyerekoszt\u00e1lyra t\u00e9vedek. A bl\u00fazok, szokny\u00e1k, k\u00f6r\u00f6mcip\u0151k hidegen hagynak. Helyett\u00fck rugdal\u00f3z\u00f3kat n\u00e9zegetek, \u00e9s azon merengek, r\u00f3zsasz\u00ednt vagy vil\u00e1gosk\u00e9ket v\u00e1lasszak-e. Egyel\u0151re nem tudni, melyik sz\u00ednre lesz sz\u00fcks\u00e9g. Az\u00e9rt a terepet alaposan felm\u00e9rem. S\u0151t, ismerets\u00e9gi k\u00f6r\u00f6met is mozg\u00f3s\u00edtottam, hogy a m\u00e1r kin\u0151tt, elfekv\u0151ben l\u00e9v\u0151 ruhadarabokat k\u00f6lcs\u00f6nk\u00e9rhessem. Persze, l\u00e1nyomnak nem mondtam, ez\u00e9rt ha v\u00e9letlen erre t\u00e9ved, innen \u00e9rtes\u00fcl akci\u00f3mr\u00f3l. De nem b\u00e1nom, csak a j\u00f3 sz\u00e1nd\u00e9k vezet. (\u00c9s \u0151szint\u00e9n sz\u00f3lva, szerintem ezzel m\u00e9g nem avatkozom bele az \u00e9let\u00e9be.)<\/p>\r\n
M\u00e1sik nagy r\u00e1csod\u00e1lkoz\u00e1som pedig az, hogy elveszettnek hitt eml\u00e9kek mer\u00fclnek fel a semmib\u0151l. Jobban mondva, nagyon m\u00e9lyr\u0151l. Szinte \u00fajra\u00e9lednek azok a pillanatok, amikor \u00e9n voltam fiatal anyuka. Naiv \u00e9s tapasztalatlan voltam, \u00e9s azt hittem, nem vagyok felk\u00e9sz\u00fclve az anyas\u00e1gra. Visszatekintve azt gondolom, arra sosem lehet el\u00e9gg\u00e9 felk\u00e9sz\u00fclni. Sosincs alkalmas id\u0151pont. Egyszer csak r\u00e1nk szakad, \u00e9s onnant\u00f3l \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen, eleinte g\u00f6rcs\u00f6sen, de v\u00e9gezz\u00fck a dolgunk. A gondoz\u00e1s \u00e9s az ut\u00f3d felnevel\u00e9s\u00e9nek \u00f6szt\u00f6ne benn\u00fcnk van. Kiben jobban, kiben kev\u00e9sb\u00e9. Onnant\u00f3l m\u00e1r csak akarat \u00e9s t\u00fcrelem k\u00e9rd\u00e9se. Arr\u00f3l most nem besz\u00e9ln\u00e9k, mi van, ha valakinek se t\u00fcrelme, se akarata... Nekem mindkett\u0151 volt. A bizony\u00edt\u00e9k most Londonban \u00e9l. \u00c9n pedig b\u00fcszke vagyok r\u00e1.<\/p>\r\n
Nagymama m\u00e9g sosem voltam. \u00cdgy azt\u00e1n az az \u00f6tletem t\u00e1madt, ugyan\u00fagy napl\u00f3t vezetek majd r\u00f3la, mint anyas\u00e1gomr\u00f3l. El\u0151 is kerestem r\u00e9gi feljegyz\u00e9seimet. N\u00e9ha kacagtam, n\u00e9ha sz\u00f6rny\u00fclk\u00f6dtem saj\u00e1t \u00fcgyetlens\u00e9gemen. R\u00e9g volt, berozsd\u00e1sodtam. De abban rem\u00e9nykedem, ez is csak olyan, mint a bicikliz\u00e9s, ha \u00fajra kezembe kapok egy bab\u00e1t, tudni fogom, mit tegyek. Azt m\u00e9g nem tudom, milyen nagyi leszek, de ha a l\u00e1nyomnak seg\u00edts\u00e9gre van sz\u00fcks\u00e9ge, tal\u00e1n p\u00f3tanyukak\u00e9nt m\u00e1r meg fogom \u00e1llni a helyem.<\/p>","type":"rich"}