{"version":"1.0","provider_name":"Etelka mondja","provider_url":"https:\/\/etelka.cafeblog.hu","author_name":"H. Etelka","author_url":"https:\/\/etelka.cafeblog.hu\/author\/h_etelka\/","title":"R\u00e9m\u00e1lom a Th\u00e1li\u00e1ban","html":"<p>Szeretem a sz\u00ednh\u00e1zat. Egy blogban bevallhatom, titokban voltak sz\u00edn\u00e9szn\u0151i amb\u00edci\u00f3im is. Persze, ezek annyira titkosak voltak, hogy magam el\u0151l is alaposan elrejtettem. Ma meg m\u00e1r k\u00e9s\u0151 beadni a jelentkez\u00e9semet a Sz\u00ednm\u0171v\u00e9szetire. De nem is baj, ezt a traum\u00e1t is feldolgoztam n\u00e9h\u00e1ny \u00e9ve.\u00a0 \u00cdgy ezen a ter\u00fcleten is maradt a kompenz\u00e1l\u00e1s. Helyette lelkes sz\u00ednh\u00e1zba j\u00e1r\u00f3 lettem, aki im\u00e1dja darabjaira szedni a darabot. Azzal tiszt\u00e1ban vagyok, hogy a szakmai f\u00f3rumok sosem fognak publik\u00e1ci\u00f3t k\u00e9rni t\u0151lem, de az\u00e9rt legal\u00e1bb \u00f6nmagammal megbesz\u00e9lem \u00e9rz\u00e9seimet, benyom\u00e1saimat, gondolataimat. Sz\u00f3val igazi botcsin\u00e1lta, koca kritikus vagyok. Rendszeresen kin\u00e9zek magamnak egy-egy darabot. Vagy aj\u00e1nl\u00e1s, vagy meg\u00e9rz\u00e9s alapj\u00e1n szoktam v\u00e1lasztani. Legut\u00f3bb a magyar irodalom egyik nagy klasszikusa mellett d\u00f6nt\u00f6ttem. Moln\u00e1r Ferenc mindig is cs\u00e1b\u00edt\u00f3 volt sz\u00e1momra, teh\u00e1t a \"hova menjek ma este sz\u00ednh\u00e1zba\" \u00f6r\u00f6kz\u00f6ld k\u00e9rd\u00e9sre nem volt neh\u00e9z v\u00e1laszolni. Ir\u00e1ny a Th\u00e1lia.<\/p>\r\n<p>Tudom, hogy nem sz\u00e9p neves\u00edteni, de mit tehetn\u00e9k, ha egyszer a kritika \u00fagy \u00e1llja meg a hely\u00e9t, ha nev\u00e9n nevezz\u00fck a dolgokat. Illetve a sz\u00edn\u00e9szeket. Tal\u00e1n a n\u0151i szolidarit\u00e1s, tal\u00e1n m\u00e1s az oka, de elfogult vagyok Schell Judittal szemben, ugyanakkor Cs\u00e1nyi S\u00e1ndort ki nem \u00e1llhatom. Ajjaj! - szisszentem fel, amikor megl\u00e1ttam a szereposzt\u00e1st. Most akkor menjek vagy ne menjek? - ez volt itt a k\u00e9rd\u00e9s. Mentem. Schell Judit gy\u0151z\u00f6tt. No meg Moln\u00e1r Piroska. \u00c9s ne feledkezz\u00fcnk meg Moln\u00e1r Ferencr\u0151l sem. Ez a h\u00e1rmas sok l\u00fad diszn\u00f3t gy\u0151z alapon els\u00f6p\u00f6rte Cs\u00e1nyi ir\u00e1nt \u00e9rzett \u00e9melyg\u0151 \u00e9rz\u00e9semet. Pedig, akkor m\u00e9g nem is tudtam, hogy a furcsas\u00e1gok sorozat\u00e1t nem Cs\u00e1nyi okozza, hanem maga a sors.<\/p>\r\n<p>Ahogy a Th\u00e1li\u00e1ba \u00e9rtem, pinc\u00e9rek, sv\u00e9dasztal, c\u00e9ges ruhat\u00e1r fogadott. Nah\u00e1t, csak nem t\u00e9vesztettem el a d\u00e1tumot? Bizonytalanul l\u00e9ptem be, \u00e9s mentem a ruhat\u00e1rhoz. Ott megnyugtattak, hogy j\u00f3 id\u0151pontban j\u00f3 helyen j\u00e1rok. Miut\u00e1n leadtam a kab\u00e1tomat, mas\u00edroztam befel\u00e9. K\u00f6zben tekingettem jobbra-balra. Szok\u00e1somhoz h\u00edven mustr\u00e1lgattam az embereket. Magamban a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g \u00f6lt\u00f6zk\u00f6d\u00e9s\u00e9t pontoztam, \u00e9s azt tal\u00e1lgattam, ki tartozik a c\u00e9ges rendezv\u00e9nyhez, ki a hozz\u00e1m hasonl\u00f3 mezei n\u00e9z\u0151. Egy\u00e9bk\u00e9nt megfordult a fejemben, mit sz\u00f3ln\u00e1nak, ha el\u0151ad\u00e1s ut\u00e1n \u00e9n is a sv\u00e9dasztalhoz j\u00e1ruln\u00e9k. Tal\u00e1n senki nem fogna gyan\u00fat, hogy nem tartozom a c\u00e9ghez. Azt\u00e1n elhessegettem ezt a k\u00f3sza \u00f6tletet, mondv\u00e1n, Etelk\u00e1hoz m\u00e9ltatlan lenne a csal\u00e1s, mert Etelk\u00e1nak elvei vannak. Csak h\u00e1t Etelka im\u00e1dja a sv\u00e9dasztalt. Egy sz\u00f3 mint sz\u00e1z, a k\u00fczdelemben az erk\u00f6lcs\u00f6s Etelka kerekedett fel\u00fcl.<\/p>\r\n<p>Miut\u00e1n ilyen j\u00f3l elsz\u00f3rakoztam az el\u0151t\u00e9rben, megkerestem a sz\u00e9kemet. Nem is r\u00e9szletezn\u00e9m az \u00fcl\u0151hely elfoglal\u00e1s\u00e1t, mert egy\u00e9bk\u00e9nt rutin feladat szokott lenni, de azon az est\u00e9n Etelk\u00e1nak nem siker\u00fclt rutinb\u00f3l megoldani a dolgot. Sajnos, az \u00fcl\u0151hely sz\u00e1m\u00e1t \u00f6sszekevertem a sz\u00e9ksor sz\u00e1m\u00e1val. \u00d6nfeledten b\u00e1m\u00e9szkodtam, amikor egy kis h\u00f6lgy v\u00e1ratlanul meg\u00e1llt mellettem, \u00e9s megsz\u00f3l\u00edtott. Mutogatni kezdte a jegy\u00e9t, \u00e9s magyar\u00e1zta, hogy az az \u0151 helye. El\u0151sz\u00f6r \u00f6szt\u00f6nszer\u0171en arra gondoltam, ben\u00e9zte a sz\u00e1mot. Az egyszer\u0171en lehetetlen, hogy \u00e9n t\u00e9vedjek. Azt\u00e1n megint erk\u00f6lcs\u00f6s Etelka gy\u0151z\u00f6tt. Cs\u00f6ndben megn\u00e9ztem a jegyemet, h\u00e1tha m\u00e9gis neki van igaza. Megsemmis\u00fclve ismertem el igaz\u00e1t, majd egy gyors k\u00f6rbesand\u00edt\u00e1s ut\u00e1n (ekkor m\u00e9rtem fel, van-e tan\u00faja az esetnek) m\u00e9lt\u00f3s\u00e1gteljesen \u00e1tf\u00e1radtam helyemre.<\/p>\r\n<p>Itt ism\u00e9t b\u00e1m\u00e9szkodni kezdtem, \u00e9s n\u00e9ma \u00f6r\u00f6mujjong\u00e1ssal fedeztem fel az egyik p\u00e1holyban B\u00e1lint Andr\u00e1st. Mindig \u00e9lm\u00e9ny egy ismert embert k\u00f6zelr\u0151l, civilk\u00e9nt l\u00e1tni. Amint \u0151t \u00e9szrevettem, m\u00f6g\u00f6ttem megsz\u00f3lalt egy hozz\u00e1\u00e9rt\u0151 hang: Odan\u00e9zz, Bal\u00e1zsovits! Kiss h\u00edja volt, hogy h\u00e1tra nem fordultam. V\u00e9g\u00fcl siker\u00fclt t\u00fcrt\u0151ztetni magamat. Hadd higgy\u00e9k csak azt, hogy Bal\u00e1zsovits...<\/p>\r\n<p>Azt\u00e1n v\u00e9gre elhalv\u00e1nyultak a f\u00e9nyek, a k\u00f6z\u00f6ns\u00e9g lassan elcsitult, \u00e9s a f\u00fcgg\u00f6ny....nos, a f\u00fcgg\u00f6ny nem g\u00f6rd\u00fclt fel. A darab rendez\u0151je l\u00e9pett a f\u00fcgg\u00f6ny el\u00e9, hogy eln\u00e9z\u00e9s\u00fcnket k\u00e9rje, ami\u00e9rt Udvaros Dorottya betegs\u00e9ge miatt Musk\u00e1tn\u00e9 szerep\u00e9re egy m\u00e1sik sz\u00edn\u00e9szn\u0151t k\u00e9rtek fel. Csup\u00e1n egyetlen napja volt, hogy \u00e1tolvassa a szerepet. Igazi beugr\u00e1st l\u00e1thatunk teh\u00e1t. H\u00e1t, \u00e9n m\u00e9g sosem l\u00e1ttam beugrani senkit. Tartottam is t\u0151le, hogy a m\u0171 rov\u00e1s\u00e1ra megy majd. Nem sokat t\u00e9vedtem. B\u00e1r minden elismer\u00e9sem Kerekes \u00c9v\u00e1\u00e9 volt, aki felv\u00e1llalta a felel\u0151ss\u00e9get, hogy rajta m\u00faljon az este, a nagy katarzis elmaradt. Eleve neh\u00e9z volt elvonatkoztatni att\u00f3l, hogy a sz\u00edn\u00e9szn\u0151 sz\u00f6vegk\u00f6nyvb\u0151l olvassa szerep\u00e9t. Aki m\u00e9g menteni pr\u00f3b\u00e1lta az el\u0151ad\u00e1st, az Schell Judit volt. Sajnos, hi\u00e1ba igyekezett bele\u00e9lni mag\u00e1t szerep\u00e9be, a k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek minden komolys\u00e1got agyoncsaptak. M\u00e9g a sz\u00edn\u00e9szek is a n\u00e9z\u0151kkel nevettek abban a jelenetben, amikor Liliom Musk\u00e1tn\u00e9t \u00f6lelgeti, aki hirtelen kil\u00e9pve szerep\u00e9b\u0151l odasz\u00f3l partner\u00e9nek, hogy v\u00e1rjon m\u00e1r... mert hogy nem tudja \u00e1tvenni a sz\u00f6vegk\u00f6nyvet egyik kez\u00e9b\u0151l a m\u00e1sikba. Ezek ut\u00e1n m\u00e1r csak hab volt a tort\u00e1n, hogy m\u00e9g a sz\u00ednpadi kell\u00e9kk\u00e9nt fel\u00e1ll\u00edtott talicska is eld\u0151lt. Azt hiszem, az ilyen el\u0151ad\u00e1s a sz\u00edn\u00e9szek r\u00e9m\u00e1lma lehet. Nem is csoda, nekem is ink\u00e1bb egy Benny Hill show jutott r\u00f3la eszembe. Arr\u00f3l m\u00e1r\u00a0 nem is besz\u00e9lve, hogy ha minden sim\u00e1n ment volna, akkor is azt gondoltam volna v\u00e9g\u00fcl, hogy Schell Judit m\u00e1r id\u0151s Julika szerep\u00e9re.<\/p>\r\n<p>Ezek ut\u00e1n vegyes \u00e9rzelmekkel oldalogtam a ruhat\u00e1rba. K\u00f6zben megint megk\u00eds\u00e9rtett a sv\u00e9dasztal szelleme, mert minden\u00e1ron katarzist szerettem volna. \u00c9s egy sonkatekercs bizonyosan megadta volna azt az ekszt\u00e1zist, amit azon az est\u00e9n Moln\u00e1r Ferencnek nem siker\u00fclt. Gondolataimb\u00f3l v\u00e9g\u00fcl Medgyessy P\u00e9ter z\u00f6kkentett ki. De akkor m\u00e1r azon sem csod\u00e1lkoztam. Elfogadtam, hogy a val\u00f3s\u00e1g n\u00e9ha minden kital\u00e1lt t\u00f6rt\u00e9netn\u00e9l irre\u00e1lisabb.<\/p>","type":"rich"}