Teremthetjük saját valóságunkat?

Ki élt át már apró megvilágosodásokat? Azoknak ajánlom rövid eszmefuttatásomat. Mert talán csak ők értik meg azt, amiről beszélni szeretnék!

Amióta spirituális eszemet tudom (vagyis elgondolkodom a világ és önmagam rejtelmein, és más dimenzióba próbálom helyezni azokat), foglalkoztat a kérdés: vajon a saját valóságunkat tényleg tudjuk irányítani és teremteni, vagy csak néha tudatalattinkkal, ösztöneinkkel, harmadik szemünkkel (akármivel) belelátunk a valóságba?

Amire eddig rájöttem, az az, hogy ritkán vagyunk a pillanat, a most teljes tudatában. Az még ritkább, hogy több pillanaton át éberek vagyunk a valóságra. Az pedig végképp szinte csak egyszer adódik az életben, hogy teremteni is tudjuk a következő percet.

De azután ma ihletet hangulatba kerültem. Talán a novemberbe tévedt tavaszi energiák miatt, talán csak azért, mert nagyitornáztam, és ezért felpezsdültek a receptoraim, de ezredmásodpercnyi minimegvilágosodásom volt. Mintha egy apró szikra világította volna be saját sötétségemet. Éreztem, hogy nincs vagy-vagy, mert minden összefügg. Egyetlen igazság létezik, de annyira buták és tudálékosak vagyunk, hogy mindent részekre szedünk.

Ösztöneink, sejtelmeink, megérzéseink csak addig felfoghatatlan külön dimenzió, amíg meg nem tanuljuk használni azt a bűvös képességünket, hogy teremtsük az életünket. És ha ez egyszer megtörténik, onnantól kezdve a világ együttműködik velünk. Megérzéseink vannak? Csak öntudatlan leselkedés a jövő kulcslyukán, ami mögött tudatos állapotunkban az látszik, amit mi szeretnénk. Hisz arra is rájöttem ezzel együtt, Isten sem egy külön entitás, teremtményeiben is jelen van. És ha ez így van, teremtményei ugyanúgy isteniek, vagyis teremteni tudnak. Legtöbbet pedig az ember kapott Istenből. Őt itatja át leginkább Isten.

Talán túlságosan elkalandoztak gondolataim, és talán ezért más nem is igazán érti, mire szeretnék kilyukadni, de nekem ez egy spirituális felüdülés volt. Nincs is más feladatom, mint mostantól minden nap gyakorolni a tudatosságot,  fejleszteni önmagam, hogy előbb-utóbb teremteni tudjam saját életemet. Mert az életünk egyetlen értelme az lehet, ha ráébredünk az Igazságra, és attól kezdve azért küzdünk, azért dolgozunk, és ezáltal közelebb kerülünk saját magunk megváltásához. És én nagyon vágyom erre a megváltásra.