Hosszú élet mindenáron?

Szerintem minden ember legalább egyszer az életében elképzeli magát idősen. Majd a halál gondolatától szorongva azt kívánja, bárcsak kilencven évesen szép nyugalomban elaludna, és másnap nem kelne fel. Ez lenne a békés átkelés. Csak semmi szenvedés!

Azután egyik nap azon kapja magát, hogy olyan részletekről megfeledkezett, mint az életminőség, szellemi frissesség, egészség, társ, család, barátok. És mindezek hiánya. Mert ahogy öregszünk, mindebből legtöbbünknek egyre kevesebb van. Ha pedig szembesülünk azzal, nem mindig jó kilencven évesnek lenni, talán már nem is vágyakozunk annyira a hosszú élet után. Kivéve, ha kívánságlistánk a következőképpen van összeállítva: bárcsak kilencven évesen egy gyönyörű álmot látva lépnék át a holtak mezejére,  családtagjaim körében, lezárva addigi tartalmas, boldog és minden szempontból teljes életemet.

De maradjunk a valóságnál. Ma az egyik ügyfélszolgálaton üldögélve felfigyeltem egy bácsikára. Miközben az én ügyemet intéztem, a másik ablakhoz ő került. A jelenet hangos volt és elszomorító. A végén teljesen belefeledkeztem a párbeszédbe (ami nem volt nehéz, mert jobban hallottam, mint a saját ügyintézőmet). Először csak sajnáltam az öregurat, és egyben az ügyintézőt is. A bácsika el akart intézni valamit, az ügyintéző pedig képtelen volt megértetni vele, hogy ez nem a szolgáltatóra tartozik. Majd egyre világosabbá vált, hogy a bácsikát valakik alaposan átverték, és most a szolgáltatóhoz jött igazságért, miközben a valós ügyének semmi köze a szolgáltatóhoz. Tehát forduljon bírósághoz. Kilencvenkét éves vagyok, mit csináljak? Menjek a Markó utcába? – volt a válasz, majd lassan feltápászkodott, és kicsoszogott a teremből.

Amikor erre a saját ügyintézőmmel összenéztem, az csak annyit mondott: minden héten bejön az öregúr ugyanezzel az üggyel. Ekkor lelkem legmélyebb bugyrából ösztönösen szakadt ki a sóhaj: Atyaisten, ilyen öregkort aztán nem kívánok magamnak!

A hosszú élet utáni vágyakozás tehát hajszálvékony pengeélen táncol. Ha onnan leesik, nem tudni, hova zuhan. A kínzással is felérő, elnyújtott agónia térfelére, vagy pontosan oda, ahova kívántuk: gyönyörű álommal szenderülni jobb létre.