Hogy kerülhet ilyen kép egy magazinba?

Egy nőnek néha szüksége van az álmodozásra. Amikor kiszakadhat a hétköznapok mókuskerekéből, és azt képzelheti, minden rendben van az életében.

Pont olyan slank, amilyen lenni szeretne, a gardrób is tele olyan ruhákkal, amikből csak azért nem képes választani, mert legszívesebben egyszerre mindet felvenné, a frizurája és a sminkje mindig csodálatos, a férfiak csak az ő kegyeit keresik, kiváltképp egy, aki élete párja… és még hosszan sorolhatnám. Ó, igen, és majdnem elfelejtettem, mindemellett természetesen karrierjét is csúcsra járatta.

Épp ezért csábul el, ha egy fényes papírra nyomtatott, minőségi magazint lát meg az újságárusnál. Hétvégén jó idő? Akkor megveszem a lapot, a strandon majd átlapozom! – zajlik le a néma monológ. Ezek a magazinok egy időre el is hitetik vele, hogy az álmok csak karnyújtásnyira vannak. Most hadd hagyjuk figyelmen kívül a komolyabb témákat. A hangsúly a napi versenyfutás elfelejtésén van.

Nos, én is hasonló indíttatásból vásárlok olykor női magazinokat. Ha rám jön, akkor egyszerre többet is. Tudom, költséges szórakozás, de nem kerül annyiba, mintha utazgatnék. Ilyenkor én is elnyúlok a kanapén vagy a nyugágyon, és átadom magam az önfeledt szórakozásnak. Lássuk, mi történik a nagyvilágban! – kezdek neki a lapozgatásnak. És már éppen belemélyedek egy másik dimenzióba, amikor egy-egy részlet kizökkent. Kivételesen nem külső tényező zavar meg, hanem maga az újság. Lassan bosszankodni kezdek, egy ilyen drága magazinnak miért nem sikerül elkerülni a helyesírási hibákat. Ráadásul még a fogalmazás is zagyva itt-ott. Azután egy gyönyörű kép következik. Utazási beszámoló Grand Canariáról. Oda mindig is szerettem volna eljutni! Csodálatos lehet. Hm, hegyek, homokdűnék… és dűnéken emberek! Szinte szkennelni kezdem a szememmel a képet. Nagyon tetszik. Illetve, újabb fura dolog. Csupa férfi szánkázik a dombon? Sehol egy nő? És mi van ott a háttérben? Két másik ember? Mit csinálnak ott? – értetlenkedem. Végül arra jutok, bármi legyen is az, nagyon félreérthető esemény. Annyi hétszentség, ilyen képet nem hagynék egy minőségi magazinban, mert nagyon rosszul veszi ki magát. Bár nem tartom magam a koromhoz képest prűdnek, de ez az a pillanat, amikor becsukom a magazint. Nem azért, amit a képen látok, hanem azért, amiért a magazin készítői nem vették a fáradságot, hogy alaposan ellenőrizzék a májusi lapszámot. Pedig az olvasó hamar odébb áll, ha a bakik ismétlődnek.

Így lett az álmodozásból előbb “nem hiszek a szememnek” élmény, végül lemondó kuncogás.