Forogni kezdett a világ velem. Nem tehettem mást, le kellett ülnöm, amikor megtudtam! Talán azért, mert mindig személyes tragédiaként élem meg az értékek elvesztését. Nem ismertem őt, mégis olyan volt nekem, mintha közeli ismerősöm lenne. Egy lány a fiatalságomból. Egy asszony a jelenemből. Bármikor láttam meg nevét a szereposztásban, tudtam, hogy nem csalódhatok. Ő mindig garancia volt számomra. Nincs már itt, mégis köztünk van, mert szemei kitörölhetetlenek az emlékezetemből. Azokkal szavak nélkül is mindent elmondott. Elmondott az Angi Verában, a Csapd le csacsiban, az Augusztus Oklahomában és a Mikvében. Már hiába készülök újból a Pesti Színházba, nem találok rá arra a feledhetetlen élményre. Nélküle talán nincs is miért újra megnézni ezeket a nagy erejű darabokat, mert csak őt keresném, csak hozzá hasonlítgatnék. De ő megismételhetetlen volt. Nyugodj békében!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: