Etelka mondja

Nem bírom ki, hogy ne reflektáljak az egészségügy legutóbbi gyászos jelenetére. Az egyik kórháznál parkolódíjat fizettettek a mentőkkel. Kell ennél iszonyatosabb rémálom? Hova jutottunk? Amikor azt gondolom, nem süllyedhetünk lejjebb, mindig van még lejjebb. És én balga, még azt mondtam a lányomnak, mennyire szeretném, ha itthon szülne. Hát persze, szó sem lehet róla, hogy kockáztassam… Tovább »

– Ember, tudod te, hány óra van? Igen, pontosan, 7 óra! És szerinted mi van a munkaszerződésemben? Hát ez az, max fél 5-ig tart a munkaidőm… Az hittem, nem jól hallok, amikor a metrón megütötte a fülemet ez a furcsa telefonbeszélgetés. Persze, mindig magamból indulok ki, és azt hiszem, más is inkább félrevonul, ha ilyenbe… Tovább »

Forogni kezdett  a világ velem. Nem tehettem mást, le kellett ülnöm, amikor megtudtam! Talán azért, mert mindig személyes tragédiaként élem meg az értékek elvesztését. Nem ismertem őt, mégis olyan volt nekem, mintha közeli ismerősöm lenne. Egy lány a fiatalságomból. Egy asszony a jelenemből. Bármikor láttam meg nevét a szereposztásban, tudtam, hogy nem csalódhatok. Ő mindig… Tovább »