Emlékszem, huszonévesen mennyire meg tudtam veszni egy-egy új ruháért. Nem volt nagy a választék, és mai szemmel nézve borzalmas volt a felhozatal, de akkor nem lehetett sokat teketóriázni. Ha a tévében láttam valakin egy dögös blúzt, képes voltam azon rágódni, hogy olyan nekem is kell. Akkor pedig végképp meg tudtam őrülni a birtoklási vágytól, amikor Sophie Marceau a Házibuliban magára húzta a farmerjét, vagy nyakába kötötte rózsaszín sálját.
Sok év eltelt azóta, és sokat változtam. A birtoklási vágy is megcsappant. Talán nemcsak azért, mert idősebb és tapasztaltabb lettem, hanem azért is, mert meg tudom venni magamnak azt, ami tetszik. És persze a választékról se feledkezzünk meg. Tele vagyunk plázákkal, ruhaüzletekkel, kínai piaccal és kilós ruhával. Ma már annyi mindent lehet viselni, összeválogatni. Az sem ciki, ha bemegyek egy használtruha-üzletbe. Sokféle trend létezik egymás mellett, ezért bármelyikre hivatkozhatok, ha megkérdezik tőlem, miért azt vettem meg. Hordom, ami jól áll. Hordom, ami tetszik. És hordom, ami trendinek tűnik, de mégis visszafogottabb, és nem csinálok magamból bohócot. Bár megöregedni senki sem szeret, azért ebből a szempontból is megtaláltam benne a pozitívumot. Már nincs szükségem arra, hogy mindenáron Louis Vuitton táska fityegjen a karomon. Más az értékrendem. Hiába tehetném meg, ma már félvállról veszem a birtoklást. Nem feltétlen kell az, ami másnak is van, vagy amit Julianne Moore viselt az Oscar-gálán. Sokkal fontosabb dolgok is vannak a földön.
Gondolom, ez egy természetes érési folyamat. A fiatalok feje lágya előbb-utóbb csak benő. Persze, ma már sokkal nehezebb ellenállni a divatnak. Agymosás történik. Sok a reklám, sok a valóságshow, egyre felszínesebbek az emberek. A másikat az alapján mérik, márkás-e a napszemüvege, barnára szolizott-e a bőre, és hogy mennyire feszes a popsija (egyébként a popsi az én időmben is érdekes volt, de akkor még lehetett egy természetes bája). A fejemet tenném rá, hogy a mai fiatalok az utolsó fityingjüket is hajlandóak cicomára költeni. Ha meg nincs miből, akkor a szülőktől kérnek. Mert ha nem divatosak, kiesnek a pikszisből. És ez nem segít lohasztani a birtoklási vágyat…
Így aztán ma már örülök annak, hogy a lehetőségeim be voltak korlátozva. Kénytelen voltam többet figyelni befelé, mint kifelé.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: