Csak egy csomag papírért szaladtam be az üzletbe. Rutinfeladat rutinkörülményekkel. Legalábbis azt hittem. Néha az ilyen tucatpillanatok meglepetéseket tartogatnak. Most is ez történt. Na nem a bolt és nem az eladó miatt kezdtem magam úgy érezni, mintha álmodnék vagy kandikamera figyelné az arcomat, hanem egy vásárló váltotta ki bennem a szűrrealitás émelygő érzését. Egyébként is mindig így reagálok a megszokottól eltérő helyzetekre. Mintha szédülni kezdenék.
Már minden a kosaramban volt, ezért a pénztárhoz léptem. A boltban nem taposták egymást az emberek, de a kasszánál mégis elém került az az egyetlen másik vásárló. Jó-jó, hát semmi gond, csak fizet, és már én következem. Bambulásomban hátulról nem fedeztem fel semmi szokatlant rajta. Kendővel takarta fejét, ami télen nem tűnik vad ötletnek. Hosszú szürke kabát lógott rajta, ami megint csak általános viselet ilyenkor. Nem is méregettem tovább a nőt, egészen addig, amíg a türelmetlenségem nem kezdett halk hangon sikítani. Miért nem fizet már? Mit szöszöznek? Nem hiszem el, tényleg tollbetéteket próbálgatnak? Akkor miért nem vonulnak félre, és engedik a következő vásárlót? Mindeközben egy harmadik vevő is arra tévedt. Ahogy elnéztem, ő is csak egy füzetért ugrott be. Normál esetben ez is kétperces sztori lett volna, de az első vásárló még mindig a tollbetétekkel vívott komoly harcot. Ezt látva a harmadik vevő a távozás mezejére is lépett. Ha az ilyen jelenet sűrűn ismétlődik, nem lehet túl rentábilis ez az üzlet… – pufogtam magamban. Mire azonban ezt a gondolatot megfogalmaztam, a vásárló végre eldöntötte, mit akar. Azokat a tollbetéteket akarta.
Ekkor érkezett meg a másik eladó a másik kasszához. Ha előbb jött volna, nem veszített volna fizető vendéget. De hát szeláví. Így legalább sorra is kerültem. Ahogy átálltam a másik pénztárgéphez, hirtelen kitágult a látóterem. Már nem csupán a kendőt és a kabátot láttam az orrom előtt. Szinte bennem akadt a levegő, amikor a lábára tekintettem. Mezítláb volt. Jézusatyaúristen, nem fázik? – ült ki arcomra a döbbenet. Legszívesebben hangosan csevegni kezdtem volna a jelenségről, de a jólneveltség rám szólt, hogy maradjak magamnak. Úgy is tettem. Csak a szemeimet forgattam, miközben villámgyorsan igyekeztem felállítani hipotézisemet. Lehet, hogy a nő súlyos beteg, és ez egy alternatív gyógymód? Viszont ha beteg, és minden testrészét melegen tartja, miért pont a lábát nem védi? Hát úgy tuti felfázik! Akkor lehet, hogy bolond, és azért akadékoskodott a tollbetétekkel. Viszont elég normálisan válaszolgat. És még bankkártyája is van. Persze, egy bankkártya még nem kizáró tényező. Esetleg szektás? Vagy valamilyen keresztény felekezethez tartozik? És ennél a kérdésnél, mintha csak meghallotta volna belső monológomat, a nő megszólalt: az Isten áldja meg! Ó, hát akkor ez egy számomra extrém felekezet lehet! – fejeztem be az eszmefuttatást. Gondoltam, majd a gugli úgyis kidobja, ha jó kulcsszavakat adok meg. Ám a helyes kulcsszavakat azóta sem találom.
Mai kvízkérdésem ezért a következő: Ki lehetett a nő kendőben, hosszú kabátban, mezítláb?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: