Etelka mondja

Adni vagy nem adni: az etikai slamasztika

Jártamban-keltemben egyre gyakrabban állítanak meg idegenek az utcán. Életkoruk és nemük változó, az indok viszont állandó. Segítséget kérnek. Anyagit. Értem én, hogy mivel nyílt és érdeklődő a tekintetem, hamar kontaktust tudnak velem teremteni, ezért mernek közeledni felém. Arra azonban már egyre kevésbé tudok válaszolni, mi lenne részemről a helyes hozzáállás. Már többször is leírtam, mennyire… Tovább »

Emlékek gombnyomásra

Mióta nagymama lettem, úgy érzem, dimenziót váltottam. Tudom, hogy nem szabad elkiabálnom, mert még néhány hónap a várakozásról szól, de én már gyakorlatilag úgy ülök le blogot írni, mintha leendő unokám akár mellettem is gőgicsélhetne a bölcsőben. Korábban fogalmam sem volt arról, hogy nálam ez gombnyomásra működik. Rutinszerűen éltem az életem. Néha feldobtam önsajnálattal, magamba… Tovább »

Nyugi nagyi, avagy csak semmi pánik

Kerek egy hónapja vettem elő utoljára virtuális naplómat. Van az úgy néha, hogy félretesszük dolgainkat pihenni. Mintha ugaron hagynánk. Ennek mindig van valamilyen oka. Vagy annyira rejtett, hogy magunk sem értjük, mi ütött belénk, vagy nagyon is jól tudjuk, miért hal lassan hamvába lelkesedésünk. Azt hiszem, én a két eset furcsa elegyét produkálom. Annyi minden… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!