A mai bejegyzésem egészen rendhagyó lesz. Ahogy olvasgattam más blogokat, azt kezdtem érezni, a blogírók néha már az olvasottságért versenyeznek. Mindig akad új és érdekes téma. Valami olyan, amivel felkeltik az érdeklődést, a figyelmet. Gondolom, más is izgatottan nézi saját statisztikáját, még ha nem is vallja be. Ez az emberi hiúság. Én bevallom, már vagyok olyan idős, hogy ebből ne csináljak problémát, mert fölösleges. Szóval az az érzésem támadt, sok blogíróval mintha minden percben történne valami váratlan, amit meg lehet osztani. Vagy pedig hall valami olyat, ami hírértékű, és amivel ki lehet kerülni akár a főoldalra is. Esetleg naponta új kreatív ötlete támad. Ebből következett az a gondolatom, hogy miért ne oszthatnám meg röviden azt, mi minden nem történik velem egy nap alatt.
Így hát ma egyáltalán nem akartam mély emberi dolgokat tárgyalni, sem receptet megosztani, sem visszaemlékezni a fiatalságomra. Nem készítettem top 10 listát álmaim úti céljairól, nem írtam össze, mi az az 5 dolog, ami a nőt leveszi a lábáról. Nem elmélkedtem azon, ötven felett milyen az élet. És eszembe sem jutott, hogy összehasonlítsam egy tinédzser és egy érett nő ruhatárát. Arról nem is beszélve, hogy ma sem szedem pontokba a különbséget egy fiatal lány és egy középkorú asszony sminkelési szokásai között.
Ezért marad a hétköznapi valóság. Reggel felkeltem, összekészülődtem, munkába mentem, dolgoztam, lassan hazamegyek, közben beugrom a közértbe, otthon lepakolok, kényelmesbe öltözöm, szusszanok egyet, vacsorát készítek, és egy zuhany, majd egy kevés tévénézés után vár a regényem, amibe jó pár oldal után lassan belealszom… Hát nem fantasztikus? Úgy hívják, nyugalom.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: