Először megint komolyabb témát akartam felvetni, aztán hirtelen úgy éreztem, a délelőtti kávé után egy könnyebb bejegyzés a hangulatot is javítja. Etelka olyan rég osztotta meg konyhai élményeit, hogy egy gyors jelentést mindenképp megér.
Érdekes, talán meg kellene kérdeznem egy pszichológust, mi lehet a mögött, hogy ha írni szeretnék a gasztronómiai minikalandozásaimról, rendszerint a desszertnél kötök ki. Mint ma is. A hétvégén ugyanis egy születésnapra voltam hivatalos. A meghívottak pedig mind készültek valami finomsággal, hogy az ünnepeltnek valóban csak a felhőtlen ünneplés legyen a dolga. Ott fedeztem fel magamnak egy mennyei, mégis mérhetetlenül egyszerű aprósüteményt. Mintha a neve is sugallná, igazi kísértést éltem át. Nem bírtam megállni, hogy ne nyúljak érte. Egész este a süti társaságát kerestem. Néha egészen nyíltan, néha már magam elől is dugdosva varázsoltam a tányéromra, hogy azután jól eső sóhaj kíséretében élvezzem az ízeket. Persze, a bűntudat nem maradt el (hát ez is a kísértés része). Etelka, most már fogd vissza magad, nem vagy 20 éves csitri, aki vasággyal együtt 50 kiló! – mondogattam magamnak. Azért nem csaptam saját kezemre, de talán kellett volna, mert az elfogyasztott édességgel egyenesen arányosan nőtt az a bizonyos bűntudat.
De nem borzolom tovább a kedélyeket, kimondom a sütemény nevét: ördögpogácsa. Értik már, miért célozgattam arra, hogy lehet összefüggés a kísértés és a desszert neve között? Engem lekenyereztek, akarom mondani, lepogácsáztak…
És akkor következzék a recept (a mérettől függ, mennyi korongot készítünk belőle, de átlagosan nem nagy adag).
Hozzávalók:
10 dkg darált mák
20 dkg liszt
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
2 tojás sárgája
1 csomag vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
savanykás lekvár
A lekvár kivételével a hozzávalókat összegyúrom, és diónyi nagyságú golyókat formázok belőle. Nagyjából 3 cm távolságra helyezem őket a sütőpapírral bélelt tepsiben, hogy sülés közben ne olvadjanak össze. A golyók közepébe az ujjammal mélyedést nyomok, oda kerül a lekvár. Ezután már csak 8-10 percre betolom a 180 fokos sütőbe.
Na tessék, máris összefutott a nyál a számban. Nem baj, mindjárt ebédidő… Jó étvágyat kívánok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: