Etelka mondja

Családi ünnepek és az ismeretlen faktor

Véééégreeee! Mint egy japán szupervonat, olyan gyorsan robogott végig napjaimon a karácsony. Jöttem-mentem és jöttek-mentek körülöttem. A kilók meg hirtelen felszaladtak rám. Ezért ma este már tényleg csak magammal foglalkozom, elcsendesedem, és koplalok egy jó kiadósat. Na, de mielőtt elkalandoznék az egészséges életmód, diéta, aszkézis vagy hasonló témakör felé, rátérek mondandóm lényegére. A családi ünnepek… Tovább »

Lopott pillanatok

Hiába, a karácsony előtti kapkodás… Amiatt nem marad időm saját magamra. Holott ez eredetileg az elcsendesedés, befelé fordulás, szemlélődés, békére és szeretetre hangolódás időszaka. És én bőszen hangolódnék is, ha a társadalmi konvenciók nem követelnék meg tőlem is, hogy ajándékok után kajtassak, bevásároljak, előkészüljek, díszítsek és csomagoljak, majd 24-én süssek-főzzek, mert a család (ami még… Tovább »

Rémálom a Tháliában

Szeretem a színházat. Egy blogban bevallhatom, titokban voltak színésznői ambícióim is. Persze, ezek annyira titkosak voltak, hogy magam elől is alaposan elrejtettem. Ma meg már késő beadni a jelentkezésemet a Színművészetire. De nem is baj, ezt a traumát is feldolgoztam néhány éve.  Így ezen a területen is maradt a kompenzálás. Helyette lelkes színházba járó lettem,… Tovább »

Figyelem, figyelem, ma nem történt semmi

A mai bejegyzésem egészen rendhagyó lesz. Ahogy olvasgattam más blogokat, azt kezdtem érezni, a blogírók néha már az olvasottságért versenyeznek. Mindig akad új és érdekes téma. Valami olyan, amivel felkeltik az érdeklődést, a figyelmet. Gondolom, más is izgatottan nézi saját statisztikáját, még ha nem is vallja be. Ez az emberi hiúság. Én bevallom, már vagyok… Tovább »

Mi köze a bűnbeesésnek a gasztronómiához?

Először megint komolyabb témát akartam felvetni, aztán hirtelen úgy éreztem, a délelőtti kávé után egy könnyebb bejegyzés a hangulatot is javítja. Etelka olyan rég osztotta meg konyhai élményeit, hogy egy gyors jelentést mindenképp megér. Érdekes, talán meg kellene kérdeznem egy pszichológust, mi lehet a mögött, hogy ha írni szeretnék a gasztronómiai minikalandozásaimról, rendszerint a desszertnél… Tovább »

Aki megtanult nemet mondani

Anyukám engem úgy nevelt, hogy ha segítséget kérnek tőlem, illik segíteni. Sőt, már a nagymamámtól is azt láttam, ha kezdem leporolni az emlékeimet, hogy bármikor jöttek hozzá kérdéssel, kéréssel, mindig valamilyen úton-módon adott valamit. Vagy egy választ, vagy egy tanácsot, vagy csak pár tojást. Ebbe nőttem bele. Így nehéz is eldöntenem, neveltetés vagy genetika határozta-e… Tovább »

A vénasszony utolsó vacsorája

Elméláztam az élelmiszerbolt pénztáránál. Pakolgattam a kosárból a napi dolgokat, és közben azon kezdtem gondolkodni, vajon a szalagra került árukból mennyire ítélhető meg, ki hogyan él. Én azt gyanítom, van összefüggés. Valaki csak beugrik egy kenyérért, vagy csak elküldik tejfölért a töltött káposztához. Mások sörözni szeretnének. Olyan is akad, aki az aktuális akciós termékeket keresi…. Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!