Egyszerűnek tűnt. Csak fel kell hívnom az ügyfélszolgálatot, és majd ők segítenek. Merthogy a levélből semmit nem értettem. Hogy micsoda? Mit kell hol kicserélni? Egyetlen világos üzenet az volt, hogy december 31-ig. Így tehát tárcsáztam a levélben megadott ügyfélszolgálati számot (milyen vicces szó ma már a tárcsázás, amikor benyomom a gombokat a telefonon). Kellemes búgó férfihang… Ó, ezt órákig el tudnám hallgatni… Ez pedig könnyelmű gondolat volt, mert rögtön kiérdemeltem jutalmam. Ha órákig nem is, de percekig csak egy géppel társalogtam. Mi lesz már? Vegyétek fel! – sürgettem a géphangot. Az nem létezik, hogy arra menjen el a pénzem, hogy mindenféle lényegtelen információval tömjék a fejem. Én csupán kérdezni szeretnék egy fontosat, aztán már itt sem vagyok! – szentségeltem magamban. Persze, a férfihang csak mondta és mondta az opciókat, és hogy egyébként is ezt meg ezt megtalálom az interneten. Tessék? Az interneten? De ott sem találtam választ a kérdésemre! Na, ekkor már 5 perc biztosan eltelt. Etelka meg egyre ingerültebb lett. Hát mégiscsak az én pénzem fogy, pedig én vagyok a vevő, aki fizeti a szolgáltatást, tehát tisztességgel ki kell szolgálni engem. Talán vannak olyan vevők is, akik örülnek, ha egy gépet hallgathatnak, legalább ennyi társasági életük van magányukban, de nekem ez most nem fért bele az időmbe. Egyszóval pár perc után még mindig tanácstalanul vártam, hogy valaki végre felvilágosítson. Aztán egyszer csak hirtelen egy könnyelmű mondat hangzott el: a nullás gomb megnyomásával kapcsoljuk kollégánkat. Ó, hálaistennek, hálaistennek – kezdtem ujjongani, amikor egy drámaíró tudatosságával forrázták le javuló kedélyállapotomat. Minden kollégánk foglalt, kérjük tartsa a vonalat! – biztattak tovább.
Etelka azonban jó pár évvel korábban megtanulta, hogy nem szabad feladni, küzdeni kell. És még ha ez apróságnak is tűnik, az adott helyzetben ugyanez a küzdőszellem öntött el tetőtől talpig. Aranyoskáim, engem nem fogtok ilyen egyszerűen lerázni! – fenyegetőztem már a zenei aláfestésnek. Egy tapodtat sem fogok mozdulni, tartom a vonalat! És tartottam, tartottam, tartottam. A szemem közben rátévedt az órára. 8 perc telt el… Hm, már csak azért is kibogozom, hogy mit kell tennem! Még a végén ezért akasztanak a nyakamba valami büntetést, vagy számláznak ki plusz díjat, vagy zárják el a vizet – gondoltam. És épp amikor az ingerültségem fásultságba kezdett fordulni, a kollégát kapcsolták.
Sajnos, nem egy búgó férfihang szólt bele. Isten lássa lelkem, igyekeztem higgadtan belefogni mondókámba, de a vonal túloldalán egy frusztrált, sipákoló kislány pattogott a fülembe. Hölgyem, adja meg a vevőazonosítóját… adja meg készülékszámát… adja meg szerződésszámát… adja meg lakcímét… adja meg… adja meg… adja meg… És még mit adjak meg? – kérdeztem vissza. Hát én mindent nem tudok fejből. De ott van a számlán. Értem, hogy ott van a számlán, de azt már nem tudom megmondani, mégis milyen méretű a mit tudom én micsoda, és elzárható-e, hozzáférhető-e. De hát miért érzem én azt, hogy lassan én vagyok a szolgáltatóért, és nem fordítva? – vetődött fel bennem a kérdés. Lehet, hogy már megint naiv voltam? Ez a természetes? Aztán a huszadik perc felé végre letehettem a kagylót. Etelka fel lett világosítva. De Etelka nagyon nem volt elégedett, mert a mellékvízmérő cseréjéhez szüksége volt szerelőre is. Vagyis a futamnak még koránt sem volt vége. Mert a partnerek listája fent van az internetes oldalunkon – csengett a sipákoló hang a fülembe. Ezért aztán mégis mehettem vissza az internetre böngészni, hogy nagy nehezen megtaláljam a partnerek listáját. Ekkor jött a második felvonás: találni egy partnert, aki fel is veszi, és el is vállalja, hogy december 31-ig kijön, és kicseréli a mérőt. Pedig én azt hittem, egyetlen hívás, és az ügyfélszolgálat megoldja a problémámat. Egyszerűnek tűnt eleinte. De ugye, ami nem öl meg, az megerősít. Hát ebben is volt valami hasonló érzés. Muszáj edződni, hogy máskor rutinosan álljak az ilyen dolgokhoz. Most pedig hátra dőlök, és várom a nagy napot a happy enddel.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: