Hova mentek fiatalok?

Talán mondtam már, nem szeretek a politikával foglalkozni. Csak feldühít. És tudom, hogy ez nem is az a fórum, ahol kiadhatom közéleti dühöngéseimet. Mégis, ma már nehéz olyan témát találni, amit ne hatna át, ha csak leheletfinoman is, a politika. Épp azon járt az agyam, mikor is költözött a lányom Londonba, amikor ráeszméltem, hogy áttételesen annak is köze van a politikához. Hogy miért?

Mert annak idején elege lett belőle, hogy nem talál állást. Ha meg talált, nem talált normálisat. Vagy az volt a gond, hogy nem a végzettségének megfelelő helyen kötött ki, és keveset fizettek, vagy az, hogy többet fizettek ugyan, de kiderült, nincs bejelentve. Az is megtörtént, hogy be volt jelentve, de a járulékot nem fizették be utána. Hajjaj, és ezt a végtelenségig lehetne ragozni. Úgy is mondhatnám, ez mind variációk egy témára. Azt is láttam, hogy hiába járt állásinterjúkra, mindig azt a választ kapta: sajnáljuk, most nem Önre esett a választás. De hát akkor kire? – kérdem én. Követhetetlen, mi kell ahhoz, hogy valaki bejusson egy megpályázott pozícióra. Én most már azt gondolom, leginkább csakis ismeretség. És az nekünk nem volt. Viszont volt diploma és három idegennyelv ismerete. Gondoltuk, az biztosan elég. De nem volt az. Legalábbis a tanár által középfokúnak és felsőfokúnak minősített szint kevés volt. Kevés? Miért, ma Magyarországon hány ember beszél minimum egy idegennyelvet középfokú szinten, nem beszélve háromról? Ezért aztán egyre érthetetlenebbnek tartom, hogy szolgáltató központok települnek hazánkba, ahol az ilyen kvalifikált munkaerőt keresik. De kit? Tízmillió főből hányan felelhetnek meg az elvárásoknak? Én úgy érzem, kicsit szűk a keresztmetszet. Elég csak a minapi botrányra gondolni: tolmácsot kérek! Tessék? Szóval egyesekkel szemben mások az elvárások?

Huhh, nem szabad belelovalnom magam, mert a méregtől lassan ki is csattanok. És az legkevésbé nekem lesz jó. Maradok tehát higgadt elmélkedő. Sokan lehetnek még így rajtam kívül. El is lennénk ezzel a hozzáállással, ha nem nyúlnának utánunk, mert az nem járja, hogy kivonom magam a politikából, a közéletből. Tessék csak felháborodni… Tessék csak érezni, hogy a rendszerből nincs menekvés. Azaz van, de azt ma sajnos úgy hívják, fejlett, jó módú, demokratikus, szabad 21. századi társadalom tele lehetőséggel. Olyasmi, mint ami Londonban van. Hejj, ha fiatalabb lehetnék… Sok sikert, kislányom!