Már az udvarlás sem a régi

Már az udvarlás sem a régi. Erre jutottam szombat este. Nem, dehogy! Nem nekem volt randevúm (ezt a lányomnak is üzenem). Egy fiú meg egy lány mélylélektani beszélgetését voltam kénytelen kihallgatni a megállóban. Olyan kellemetlen tud lenni, ha két ember mellénk áll, és nemcsak kiteregeti a magánéletét, de még iszonyatosan irritáló is a párbeszédük. Na meg bárgyú. És amikor megörültem a villamosnak, meg annak, hogy azzal együtt vége a szenvedésemnek, X és Y addig furakodott, amíg az aurámba nem férkőztek.  Egyszerűen nem értem, minek kell a másik ember arcába állni. De hát a tömegközlekedés dinamikája egy külön értekezés (beleértve az utasok fajtáit és viselkedését).

Lássuk a fiút. Gyakorlatilag túl sok egybefüggő mondatot nem hallottam tőle. Háttőő, nemtom, te olyan csaj vagy, hogy veled el tudnék képzelni egy randit… – kezdte még a megállóban az eszmefuttatást. De a Lajos, meg tudod, nekem mindig nehéz volt… eddig mindig nehéz volt a csajokkal, tudod, az Eszterrel is… – ezt már a villamoson tette hozzá.

Mit mond a lány? A veled el tudnék képzelni egy randit magvas gondolatra mi mást is mondhatott, mint azt, hogy: de mi akadályoz meg benne?

A fiú a villamoson még megfejelte újabb bókkal: persze nem lőném fejbe magam miattad, nem az a csaj vagy, már nehogy félreérts, mert te biztosan mindig meghallgatnál, ha valami bajom van, meg minden. Persze a lány igyekszik magát kőkemény teremtésnek mutatni, aki annyira emancipált, hogy egy ilyen bókra immúnis, hisz nincs neki lelke (már hagyományos női értelemben): nem, nem, engem nem bántottál meg, dehogyis, értem, mire gondolsz.

Én pedig nagyon kíváncsi lettem volna, hogy egyrészt a fiú mire gondolt, másrészt a lány valóban értette-e, a fiú mire gondolt. De az mindegy is, én mire voltam kíváncsi. Itt a lényeg, hogy a fiú összevissza beszél (persze az alkoholszintje magasabb a megengedettnél), a lány pedig nem neveti ki, hanem mindenki füle hallatára igyekszik rávenni a fiút, hogy igenis tessék neki udvarolni. Akkor is, ha a fiú nem sziporkázik, nem lovagias, és nem elbűvölő. Ja, hogy a mai lányoknak teljesen másra van ingerük, mint nekem volt? Hát persze, hisz a nemek közötti egyenlőség azzal is jár, hogy a lány kezdjen udvarolni a fiúnak, a fiú legyen érzékeny, a lány pedig a menő csávó, akarom mondani, kemény nő.

Bár mindig próbálom nevelni magam, ne mondjak ítéletet, de a számon mégis gyakran kicsúszik a véleményem. Erről pedig rögtön az jutott eszembe, mennyire…. Jó-jó, más generáció. De minek ábrándítanak ki? Nem tartozik rám, hogy már az udvarlás sem a régi.