Emlékezz az életre!

Bár halottak napja már elmúlt, és az igazat megvallva, lányom látogatása és Michael el is terelte a gondoltaimat (ó, a koncertbe még most is beleborzongok), ma mégis egy olyan témáról szeretnék beszélni, amit már régebb óta érlelgetek magamban. Mert vannak dolgok, amikről lelkiismeretünknek megfelelve beszélni kell. Nemcsak saját üdvösségünkért, hanem embertársainkért is. A súlyos betegség, és annak megelőzése ilyen téma. Most pedig, hogy egy amerikai lány, aki egy éve boldog jövőt képzelt magának, már  nincs közöttünk, ez a téma számomra még aktuálisabb.

Emlékszem, nagyapám váratlan betegsége egészen felkavart. Kamasz voltam, és így nem is igazán tudtam mit kezdeni a dologgal. Rossz volt látni, ahogy átalakul valaki mássá. Fogyni kezdett, zavart lett, hangulatain nem tudott uralkodni, végül azt sem tudta, mit csinál. Nagyanyám rendületlenül ápolta. Mindent megpróbált, csak hogy meggyógyuljon. Ez alatt minden olyan megoldást értek, ami nem feltétlen volt orvosilag megalapozott vagy elfogadott. A népi gyógyászattól kezdve az akkor egészen új gyógymódig (ami később nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket). Versenyfutás volt az idővel, mert a kór gyorsabb volt nálunk, és hatékonyabb minden ellenszernél. Mert valójában még máig nem létezik ellenszer, csak a csoda. Azóta is vissza-visszatér a szorongás. Vajon mennyi múlik rajtam, és mennyire meghatározó a genetika? Bennem is kialakulhat a betegség? Azt mondják, a hajlam az utódokban van. Ha ez igaz, édesanyám és én nem nyugodhatunk meg. Azaz, ha elfogadjuk a sorsunkat, már  meg is szűnt a probléma. De egyelőre még élnék. Tehát a kérdés továbbra is kérdés. Elég a rendszeres szűrés? Egyáltalán milyen alapos és milyen gyakori vizsgálat szükséges ahhoz, hogy még időben felfedezzék a rákot? És az is kérdés, a rák melyik fajtája szemelt ki magának? Melyikre vagyok hajlamosabb? Én is jól tudom, nekem a legnagyobb rizikó a mellrák és a méhnyakrák. Sokáig nem foglalkoztam vele, csak legyintettem. Fiatal voltam, minden más fontosabb volt az egészségemnél. Az élet, a szerelem, a szerelemnek hitt kapcsolat, a házasság, a gyereknevelés, a kapcsolati hullámvölgyek túlélése, a kapcsolati hullámvölgyek megszüntetése, végül a kapcsolat megszüntetése, és persze a károk helyre állítása, meg hát az önálló, független és kiegyensúlyozott Etelka megteremtése.

De most már van elég időm azon is eltöprengeni, odafigyeltem-e eléggé magamra az elmúlt években, és amennyire odafigyeltem, elegendő volt-e ahhoz, hogy a következő szűrésről megint negatív eredménnyel térjek haza. Viszont azt sem szabad elfelejtenem, nagyapámat a tüdőrák falta fel. És hát a tüdőszűrésre évek óta nem küldenek behívót. Az az átkossal együtt lassan eltűnt. A tüdőnk attól még vágyik a törődésre. Főleg a dohányosok esetében lenne fontos a rendszeres kontroll. Én már rég leszoktam a cigarettáról. Nem is volt nagy ügy, mert kocadohányos voltam. A férjem, akitől elváltam, rengeteget szívott, és amikor még odavoltam érte, idomultam hozzá. Ebben is. Aztán rájöttem, ez az én életem, és akkortájt kezdtem nagyapámról is álmodni. A tudatalattim üzenhetett. Elhatároztam, soha többé nem gyújtok rá. Ezért amikor a vendéglátóhelyekről kitiltották a dohányosokat, örömtáncot lejtettem. Pedig a dohányosok csak kimentek a kapuba, hogy ott szívják el a negyedórás adagjukat. A tüdőszűrőt meg távolról kerülik. És a példákat, élethelyzeteket még sorolhatnám. Ezért is éreztem fontosnak, így a temetőjárások idején, hogy megosszam másokkal a gondolataimat. Hogy elmondjam, mennyire felelőtlenek tudunk lenni, mi emberek, és mennyire örök életűnek hisszük magunkat. Egészen addig, amíg véletlenül, megkésve be nem tévedünk egy vizsgálatra. A lányomat is mindig küldöm. Hiába fiatal még, a rák nem válogat. És elnézést is kérek ezért a nyers mondatért, finomabban ezt az üzenetet nem lehet átadni.

A lelkiismeretem most kicsit könnyebb. Én mindig is annak a híve voltam, a fontos dolgokról, a problémákról beszélni kell. Ez a legkevesebb, amit önmagunkért és másokért megtehetünk. Hogy emlékeztessük magunkat arra, halandók vagyunk, és nem mindegy, milyen hosszan élvezhetjük egészségesen és boldogan az életet. Így tehát Etelka azt mondja: jóemberek, menjetek szűrésre! Én is azt teszem, meg előtte benézek a zumbaórámra is, mert a testmozgás és a vidámság fél egészség.