Etelka mondja

Megesik néha, hogy egy olyan dologra emlékeztetnek, amit vagy legszívesebben elfelejtenék, vagy mivel nem foglalkozom vele, hajlamos vagyok elfelejteni. A korom pont ilyen. Még mindig annak a tapasztalatlan bakfisnak érzem magam, aki kiszabadult a középiskolából. Erre tessék, beüt egy telefonhívás, és kiderül, hogy iszonyatosan megöregedtem. Hogy ki keres? Hogy a volt sulimból? Hogy osztálytalálkozó? Osztálytalálkozó…. Tovább »

Egyszerűnek tűnt. Csak fel kell hívnom az ügyfélszolgálatot, és majd ők segítenek. Merthogy a levélből semmit nem értettem. Hogy micsoda? Mit kell hol kicserélni? Egyetlen világos üzenet az volt, hogy december 31-ig. Így tehát tárcsáztam a levélben megadott ügyfélszolgálati számot (milyen vicces szó ma már a tárcsázás, amikor benyomom a gombokat a telefonon). Kellemes búgó… Tovább »

Talán mondtam már, nem szeretek a politikával foglalkozni. Csak feldühít. És tudom, hogy ez nem is az a fórum, ahol kiadhatom közéleti dühöngéseimet. Mégis, ma már nehéz olyan témát találni, amit ne hatna át, ha csak leheletfinoman is, a politika. Épp azon járt az agyam, mikor is költözött a lányom Londonba, amikor ráeszméltem, hogy áttételesen… Tovább »

Ennyire rövid és letisztult még sosem voltam, mint a mai bejegyzésemben. De nem is baj, ha néha visszafogom grafomán énemet. Nagyot nevettem, amikor egy ismerősöm átküldött egy képsorozatot. Egyszerűen nem hiszem el, milyen pihent agyú emberek élnek közöttünk. Nélkülük, no meg persze az imádni való kutyusok nélkül unalmas lenne a világ. Elbeszélgetnék én Julia Christe,… Tovább »

Ma reggel egy néni állt előttem a metró ajtajában. Fiatalos beidegződésem azt súgta, nem lesz egyszerű elsietnem mellette, hiába vagyok késésben. Lassan fog leszállni, és előttem fog totyogni a mozgólépcsőig. Ezek a beidegződések… Néha tudatosan le kell őket építeni, mert csak galibát okoznak. Ugyanennyi erővel gondolhatnék arra is, milyen szépen és egyszerűen érek be a… Tovább »

Szülőnek lenni nem fenékig tejfel. Azt hiszem, ebben mindenki egyetért. Vannak, akik természetüknél fogva családcentrikusak, és bármit csináljon is a gyerek , sosem veszítik el önuralmukat. Legalábbis annyira nem, hogy a gyerek attól sérüljön. Sőt, olyanok is akadnak, akiknek egy gyerek meg sem kottyan, és ezért meg sem állnak minimum háromig. Mármint gyerekig. Egyszóval mindenki… Tovább »

Már az udvarlás sem a régi. Erre jutottam szombat este. Nem, dehogy! Nem nekem volt randevúm (ezt a lányomnak is üzenem). Egy fiú meg egy lány mélylélektani beszélgetését voltam kénytelen kihallgatni a megállóban. Olyan kellemetlen tud lenni, ha két ember mellénk áll, és nemcsak kiteregeti a magánéletét, de még iszonyatosan irritáló is a párbeszédük. Na… Tovább »

Bár halottak napja már elmúlt, és az igazat megvallva, lányom látogatása és Michael el is terelte a gondoltaimat (ó, a koncertbe még most is beleborzongok), ma mégis egy olyan témáról szeretnék beszélni, amit már régebb óta érlelgetek magamban. Mert vannak dolgok, amikről lelkiismeretünknek megfelelve beszélni kell. Nemcsak saját üdvösségünkért, hanem embertársainkért is. A súlyos betegség,… Tovább »

Gyakran mondogatom, hogy ha történik velem valami váratlan, azt biztosan egyik barátnémnak köszönhetem. Ez alkalommal azonban a lányomnak sikerült meglepnie. Hónapok óta készített fel, majd halottak napja környékén hazajön, úgyhogy akkorra semmiképp ne szervezzek magamnak elfoglaltságot. Nem hiszem, hogy egyébként a temetőlátogatáson túl lubickoltam volna a programokban, de teljesítettem a kérését. Persze már nagyon vártam… Tovább »