Mindenkinek jó napot kívánok!
Etelka vagyok. Ez az első napom a blogírás iskolájában. Azért vagyok itt, mert a lányom szerint haladnom kell a korral. Na, én most bebizonyítom, én is vagyok olyan modern, mint a mai húsz évesek.
Régen naplót vezettem. Abba olyan dolgok kerültek, amik megestek velem, vagy foglalkoztattak. Persze, azt csakis önmagamnak írtam. A férjemnek sose mutattam. Nemcsak azért, mert a saját napló általában senki másra nem tartozik, mivel önmagunk terápiája, hanem azért is, mert a néha dühömben megfogalmazott vélemény láttán a férjem nem állt volna jót magáért. Ma már sok mindenen, amit leírtam, csak nevetek, de amikor folyt a válóper, akkor abban a valóságban éltem. Ennek ellenére ma sem kötném a férjem orrára, akkor mit gondoltam róla. Amúgy sem tartjuk a kapcsolatot. Arra pedig meg mernék esküdni, hogy nem olvas blogokat. Szóval, ha a kisördög, ne adj isten, befészkelné magát a jobb fülembe, és onnan sugdosná, rajta, mire vársz, add tovább, mi a véleményed ex uradról (igen, ma mindenki exnek nevezi a korábbit, pedig szerintem nagyon rosszul hangzik), hát talán kötélnek állnék…
Amúgy sok mindenről van véleményem, és láttam, hogy más is közzéteszi, miről hogyan gondolkodik. A lányom nagyon nyitott és haladó szellemű, ha ő nem ösztönzött volna, hogy nyugodtan fogjak billentyűzetet (szegénynek elég sok idejébe telt megtanítani a számítógép használatát, a vakon gépelést legalább már korábban elsajátítottam), akkor én sem ültem volna szeptember elején a blogok iskolapadjába.
Az persze a jövő zenéje, milyen lesz az iskolai előmenetelem, de ha csak magamnak szereztem néhány kellemes percet, már megérte. A véleményem mostantól nem rejtem majd véka alá, óra indul.
Kommentek