Etelka mondja

Ma eltört a mécses… és lírai, nosztalgikus hangulatba fulladt a napom. Elég egy hang, egy illat, egy mozdulat, elég, hogy pont ugyanúgy süssön a nap vagy fújjon a szél, és a mélyre temetett, elveszettnek hitt emlékek újra harsány színekkel pompáznak gondolataimban és szívemben. Pedig semmi különös nem történt, csak kezembe akadtak régi fényképek. És mielőtt… Tovább »

A minap jártamban-keltemben elbámészkodtam. Nálam ez azt jelenti, felfedezem az épületeket, mustrálom a kirakatokat, végigmérem az embereket. Valamilyen konzekvenciát mindig sikerül leszűrnöm ilyenkor. Persze, nem mindig hagy nyomot bennem, de néha igen…most is. Ezt pedig egyetlen kérdéssel tudom összegezni: ruha teszi-e az embert? Mielőtt bárki arra gondolna, na, most valamilyen amatőr divattanácsadás következik… ez a… Tovább »

Az ember hiú. Muszáj beismernem, én is. Hiába öregszem (azaz miket beszélek, én mindig fiatal maradok, csak az öregszik, aki úgy dönt), a tükröt azért én is néha összetörném, mert hazudik. Én jobban tudom! Hosszú perceket is képes vagyok eltölteni a tükörképem társaságában, és megvitatni, miért adott a sors vagy a szüleim ilyen külsőt, miért… Tovább »

Tegye fel a kezét, aki úgy gondolja, az újabb bejegyzésem címe a magyar népmesék sorozatban is megállná a helyét! Már hallom is szegény Szabó Gyulát… És tényleg, előbb-utóbb én is arra a sorsra jutok, hogy babos kendőbe kötött fejjel mesélem az unokámnak 21. századi történeteimet királylányokról és királyfiakról. Nem mintha hamarosan nagymama lennék (de ha… Tovább »

Jaj, huhh, ezt azonnal el kell mesélnem. Olyan előadást láttam, hogy Pedro egy időre kilőve a fantáziámból. Azt rögtön hozzá kell tennem, mielőtt elszabadulnak a feltételezések, tisztes keretek között tartom lelkesedésemet az újonnan felfedezett fiatalok iránt. Mert hogy fiatalemberekről van szó.  Belegondolni is rossz, de ha hihetetlen fiatalon szültem volna, a lányom szintén, akkor akár az… Tovább »

Emlékszem még azokra az időkre, amikor ha mozogni szerettem volna, választhattam a porszívózás, a szőnyegsúrolás vagy a 10 kilós szatyor cipelése között. Eszembe nem jutott, hogy kocogjak a lakótelepen, vagy aerobik rucit kapjak magamra, és tárogassam a lábam, mint Jane Fonda. Mondjuk, a férjem nem is lett volna oda az ötlettől. A piactól hazáig épp… Tovább »

Sokat ígértem, elmondom, a lányom hogyan is fogadta a hírt, blogot írok. Rendszeresen beleesem a halogatás hibájába, amivel néha épp azt érem el, hogy vagy elszalasztom a lehetőséget, vagy a semmiből végül akkora valami lesz, hogy azzal egyenesen arányosan megy el a maradék motivációm is… Most ennek megálljt parancsoltam. És tádáám, itt vagyok, hogy könnyítsek… Tovább »

Talán érthetetlen és visszatetsző magatartás egy meglett asszonytól, ha úgy visítozik, mint egy tinilány, de én most akkor is ugrálok örömömben! Hurrá, hurrá, hurrá, csodálatos hírrel indult a hét. Én már csak az ilyeneket vagyok hajlandó befogadni, mert a kedélyállapotom mindennél többet ér… Na de miről is van szó? Miért vesztettem el a fejem egy… Tovább »

Imádok utazni. Tény, hogy túl sok helyre még nem jutottam el, de ezt a hiányosságomat a képzeletemmel pótolom. (Egyébként sok más esetben is csak a képzeletem tud kisegíteni. Azért ne tessenek rosszra gondolni.) Régi vágyam például elmenni Balira. Gyönyörű lehet ez a trópusi sziget: hihetetlen tájak, erdők és teraszos rizsföldek, buddhizmus és teljesen más kultúra…. Tovább »

Lássuk be, nem lehet minden nap megváltani a világot. Bármennyire is szeretnénk… Ezért úgy döntöttem, miután ma amúgy is szutykos-esős idő van, ami sok mindenre nem ösztönöz, maradok a tegnapi témánál. Etelka megint kicsoszog a konyhába. (Itt és most sebtében megnyugtatnám azt a titkos olvasóm, aki számon tartja, tegnap mit ígértem, hamarosan napirendre tűzöm egyrészt… Tovább »